Miért nem mondja el sok pasi őszintén az elején, mit akar? Miért hallgatnak, meg körítenek?

Kicsit antiszociális, független csaj vok,sokat vok egyedül(utcán, könyvtárban, moziban, bevásárlóközpontban stb.) Mivel nincs körülöttem 5-6 röhögő csajbarátnő, ezért a pasik oda mernek hozzám jönni. Abba néha nagy nehezen belemegyek, h beszélgessünk, v. esetleg kialakuljon 1 laza haverság, de mindig, mikor már azt hiszem, úton vagyunk 1 őszinte barátság felé, jön a hidegzuhany: pl. elhív sétálni, és közben derül ki, h az igazából egy randi(az ő elképzelése szerint. én csak később, 1 adott pillanatban tudom meg.), magyarán le akar smárolni, ilyenek...holott azelőtt erről 1 szó sem esett! Én vagyok túl naiv ehhez a mai világhoz, h hiszek a barátságban, és abban, h csak barátkozni akarnak velem? Sokszor koppanok sőt, olyan is volt, h rajtam kívűl már mindenki úgy tudta, h járunk az illetővel, csak én nem O.o

Időnként idegen csávók felvesznek iwiw-en, h nincs-e kedvem beszélgetni...ilyenkor is kezdem beleélni magam, h na, végre, talán lesz egy ember, akivel magvas filozófiai gondolataimat megoszthatomXD, és haverok leszünk... de nem, mindig keresztülhúzzák a számításaimat. Most már alapból úgy kezdek el 1 beszélgetést, h na mondd csak, mit is akarsz? De nem használ, a legtöbben így is sumálkolnak..."hátőőőőő...izééééé...beszélgetünk, aztán majd Hátha Lesz Valami"...na ez az, ami kiviszi a hajam...most akk barátságot akar, hosszú kapcsit, v. csak d*gást? Miért nem megy az őszinteség? Kérlek írjatok normális hangvételű véleményeket, mert tényleg érdekel, miért van ez.