Az életem egy vicc . Szerintetek is?

Az én történetem ott kezdődik , hogy gyerekkoromban már észrevettem , hogy nagyon nehezen tudok közeledni a lányokhoz , ezért nem is nagyon próbálkoztam , gondoltam , hogy ráérek még lesz rá lehetőségem . Most 19 éves vagyok és még mindig szűz , a középiskolában lehetett volna lehetőségem odamenni a lányokhoz de mindig felmorajlik ilyenkor bennem a kérdés, hogy miért pont én kellenék neki ? Akárkit megkaphat minden lány ujjára jut legalább 10 Jó pasi . Ilyenkor általában le is beszélem magamat arról , hogy odamenjek , nem akarok magamból hülyét csinálni mert szinte biztos , hogy kiröhögnének ha odamennék vagy leoltanának mert hát ugye én egy átlagos srác vagyok és ugyebár nem vagyok se gazdag se befolyásos ember fia , szóval semmi olyan nincs bennem ami a mai lányokat megfogná ( mert legyünk őszinték a mai világban ezekre az emberekre van szükség nem a magamfajtákra ) Mostanra elértem azt a fázist az életemben , hogy már nem érdekel elkezdtem sportolni meg ilyesmi , hogy legalább annyit elmondhassak majd magamnak a halálos ágyamon , hogy valamit tettem életemben . Most már a lányokat meg se nézem a buszon, sehol se ahová megyek ha a Tv-ben lányokat látok akkor átkapcsolom a Tv -t . Meg ugye az is a problémám , hogy már a gondolattól is rosszul vagyok , hogy oda kéne mennem egy lányhoz és ismerkedni kéne vele . Az meg a másik , hogy prostihoz se merek elmenni mert annyira dobog a szívem annyira felgyorsul a szívverésem , hogy félek , hogy nem fogom kibírni és ott maradok , annyit meg nem ér az egész . Most már csak annyit akarok , hogy leélem a maradék életemet és szépen meghalok . Ha Isten megkérdezné , hogy újjá akarok -e születni a Földre akkor rögtön rávágom a választ , hogy NEM ...Ennyi elég volt nekem .