Normális, hogy a megismert külföldi srâc ragaszkodik ahoz, hogy én utazzak ki először hozzá külföldre?

Netes ismeretség, ő írt rám először, ő akart megismerni engem.

Nagyon sokat beszélgetünk videóhívással is, amikor arra kerül a téma, hogy akkor találkozzunk, mindig az a vége, hogy akkor én menjek ki hozzá (Spanyolország).

Nekem viszont ez fura, férfiként megtehetné az első lépést ő, arról nem is beszélve, hogy még csak arról sincs szó, hogy fizetné legalább a jegyek felét vagy valami.

Az elöző kapcsolataimban hajlamos voltam arra, hogy teljesen feladtam önmagam, ráadásul sokszor én fizettem mindent, így kihasználtak. Nem tudok nemet mondani senkinek, igy mindig ő kerül “fölénybe” és úgy záródik le a beszélgetés, hogy akkor én megyek….

De én nem akarok menni először egy vadidegen férfihez, nem tudom nőknél mi a “kiherélés” változata, de leginkább az egész helyzetet ilyen nőietlennek élem meg, hogy én rohanok a férfi után…

Nem tudom, hogy most csak ez beszél balőlem, vagy valóban furcsa ez a helyzet?