Miért kell mindent ennyire siettetni?

Az hogy mikor fekszel le valakitől nem egyenesen arányos a házasság gyorsaságával... nálunk első randin szex volt, kiderült hogy passzolunk benne, 6,5 évvel késöbb házasság. Idén már a 10. közös karácsony.

Oké, igazad van, a nyomorult agresszív szó volt. Arra gondoltam vele, hogy az ember természetes közege nem az online tér, hanem a real life. És nekem furcsa, hogy a mai világban ennyire online zajlik egy olyan dolog is, mint az ismerkedés. Mivel így pont csak a lényege veszik el a dolognak. Lehet, hogy aki írásban nagydumás poéngyáros, az élőben megszólalni sem mer. Vagy ha megszólal büdös a szája. Vagy összességében valami nagyon negatív kisugárzása van. Ha velem akarna hetekig levelezgetni valaki, akkor tuti azt gondolnám hogy valami gáz van vele. Vagy a másik oldalról, én pl picit pösze vagyok, valaki nagyon kihallja, van aki észre sem veszi. Már ez is frusztrálna, hogy mi van ha ez zavarná a másikat élőben, meg kell-e említsem előre. Szóval magammal kapcsolatban is ugyanúgy lennének kétségeim, hogy hoznám-e azt élőben, amilyennek a másik elképzel. Igazából ha valaki jó emberismerő, akkor pár perc élő beszélgetésben többet lehet megtudni a másikról mint hetekig tartó online szépelgésből. Persze, élőben is lehet kamuzni, de azért sokkal nehezebben, meg sokkal konkrétabb dolgokról. Online meg egy egész kamu-személyiséget fel lehet építeni és ez még csak nem is feltétlen tudatosan történik. Szimplán mindenki máshogy kommunikál írasban mint szóban, más reakciókat ad ha van ideje gondolkodni, mint ami természetesen jönne. És igen, azt tartom, hogy nem egészséges dolog mikor sokszor azt olvasom, hogy valaki hű de szerelmes, aztán kiderül, hogy élőben még nem is találkoztak a nagy szerelemmel. Akkor az adott ember nem is a másik személyt szereti, hanem azt az fantáziaképet amilyennek a levelezés alapján gondolja a másikat.