Igaz az, hogy az emberek nagy része csak hormonok, érzések alapján választ párt, és nem gondolkodik olyan dolgokon, hogy mennyire illenek össze?

#20 Hiába van meg az ön és emberismeret, mert nem ezen múlik.Az ön és emberismerettől nem lesz meg a kémia, meg a plusz.Ésszel, értelemmel csak a praktikus dolgokat lehet kifürkészni, a másik oldala meg vagy adott, vagy nem.Ha nem adott, akkor nem is lesz.

Ez is olyan dolog, hogy meddig várjon, válogasson az ember, pláne, ha családot is akar?

Mondjuk 25 éves koráig manapság senki nem a családalapításra gondol, felesleges.

Utána mennyi időd van, meddig lehet válogatni?Aztán azt mondják, add lejjebb az igényeid, minek válogatsz?Így kifutsz az időből, nem lesz családod.És tényleg így van.Hány éves korodig lehet hajkurászni a 100%-ot, mire nem találod meg és azt mondod, akkor beérem a 60-70%-al, mert eddig sem találtam?

#22 Úgy, hogy a 0%-hoz és a semmihez képest a magány és az egyedül megdöglés az maga a menyország.Az emberek többségének ez is teljesen jó, mivel valószínűleg soha életükben nem fogják a 100%-ot megtapasztalni.

Ez egy olyan dolog, mint mikor egy gyerek szegénységbe születik, de az alapvető szükségletei ki vannak elégítve.Ő ezt teljesen normálisnak és jónak érzi, egészen addig, míg nem kerül közösségbe, ahol kigúnyolják és megalázzák azért, mert ő csóró.Utána már ha látja másoknak mennyivel több van, akkor már sóvároghat ő is a jobb élet után.

#22 Esetleg másik példa.Mondjuk adott egy nő, aki fiatalon házasodott és a férjén kívül nem volt neki soha más szexuális partnere.Szereti a férjét, jó ember, tetszik neki, de soha nem volt vele életében orgazmusa.Mivel a nőnek nincs semmi viszonyítási alapja, ezért neki teljesen ideális ez az állapot, egyáltalán nem érzi azt, hogy neki bármi is hiányozna az életéből.

Viszont ha valaki megtapasztalja mással az igazán jó szexet, de emberileg nem passzolnak, utána lehet, hogy mondjuk a szexből lejjebb ad, hogy maga az életközösségre való kapcsolat legyen inkább stabil.

Na és ilyenkor viszont már lehet szenvedés meg tragédia, ha agyilag nem tudja magában ezeket a dolgokat elrendezni.Ilyenkor van az, hogy el kell dönteni mi a fontosabb.

#25 Eldöntöd, mi a fontosabb, de szerintem ettől még nem szűnik meg az a hiányérzet, nem leszel igazán elégedett és boldog. Beletörődsz a sorsodba lemondóan, mert mit tudsz tenni ugye...

Tényleg addig jó, amíg az ember annak a szegény gyereknek vagy a fiatalon, az első férfival házasodott nőnek a cipőjében jár. Amíg nem tapasztalja, hogy lehet más, jobb, addig nem is hiányolja, őszintén elégedett azzal, ami megadatott, nem pedig csak próbálja meggyőzni magát agyból, hogy elégedett legyen.