Megéri várni? 25N

Februárban megismertem egy 36 éves férfit. Ő már évek óta próbált kapcsolatba lépni velem, volt hogy írogattunk is pár napig de mindig annyiban maradt mert nem keltette fel az érdeklődésem.

Aztán véletlenül megláttam egy szórakozóhelyen és ahogy rám nézett teljesen elvarázsolt. Oda is köszönt, később írt hogy nincs-e kedvem kimenni beszélgetni. Leültünk és fel sem tűnt, hogy addig beszélgettünk amíg vége nem lett a bulinak. Ő a születésnapját ünnepelte, a barátai sokszor próbálták visszacsalogatni de mondta hogy nem, neki most jó itt.

Nagyon egy hullámhosszon voltunk, olyan volt mintha ezer éve ismernénk egymást. Másnap elmentünk sétálni, tisztáztuk hogy mindketten komoly kapcsolatot keresünk, nem csak összejáróst. Nagyon szépeket mondott nekem és éreztem is hogy odáig van értem. Az első pár találkozó így telt el, aztán egyszercsak megváltozott. Már nem mondott szépeket és nem is nézett rám úgy mint azelőtt, pedig nem történt semmi ami ezt kiválthatta volna belőle. Egy ideig csendben tűrtem, vártam hogy hátha visszajön az az énje amit megkedveltem. De nem így lett. Megkérdeztem hogy mi történt, hogy ilyen rideg lett velem, netán valami rosszat tettem?! Elmondta, hogy eddig 2 hosszú kapcsolata volt és mindkétszer elhagyták másik férfi miatt, és az ismerkedős fázisai is többnyire emiatt értek véget. Emiatt 0 az önbizalma és fél, hogy én is ezt fogom tenni vele, főleg mert én vagyok a leggyönyörűbb nő akihez köze volt és tudja hogy sokan akarnak engem. Megkérdeztem tőle, hogy érzi-e hogy én csakis őt akarom, mire azt mondta igen, de akkor is beindult nála a védekező ösztön. Próbáltam megértő és türelmes lenni, nem viselkedett velem csúnyán de akkor sem volt ugyanaz az ember aki az elején ezért megmondtam neki hogy nekem ez így nem fog menni. :( Szomorú volt és próbálta megbeszélni, de nálam már elvesztette a varázsát a dolog.

2 hétig nem beszéltünk, aztán megint egymásba botlottunk, és ugyanúgy nézett rám mint először. Előröl kezdtük és minden ugyanúgy történt ahogy először, pár napig a fellegekben jártam, aztán elkezdett távolodni..megint pontot tettem a végére. 1 hét no contact…de múlt héten megint összefutottunk a szórakozóhelyen. Egyedül volt, azt mondta remélte hogy itt talál. Beszélgettünk, és én el is sírtam magam. Mondtam neki hogy ne haragudjon és hogy tök gáz, mire ő azt mondta hogy épp ellenkezőleg, ebből ő azt látja hogy tényleg jelent nekem valamit.

Azóta megint nagyon kedves és odaadó velem, viszont most én rettegek attól hogy megint ugyanaz lesz a vége és nem tudok 100%ot nyújtani.:( Sosem szoktam újrakezdeni senkivel ha egyszer azt mondom vége, de őt nem tudom elengedni. Ha mindig olyan lenne mint az elején akkor nagyon boldoggá tudna tenni, ezért van bennem a kérdőjel, hogy megéri-e várnom rá, vagy hagynom kéne mert nincs túl a múltbeli sérelmein. :(