Hogyan bízhatnék meg egy férfiban? N

11! Segítek, jó? Mindenki függ másoktól, saját magának senki nem jelenti a a stabilitást! Ha így volna még a társadalom se létezne!

Arról nem is szólva, hogy miért kéne szerencsétlent agymosni, nem a fejével van baj, hanem szar tapasztalata volt! A tapasztalatból épülünk mint személy!

11! Meg tudod mit nem értek, hogy a kérdező hozott egy döntést, miszerint: "megfogadtam, hogy szingli leszek örökre, és macskával fogok megöregedni, aztán egyedül halok meg" -miből gondoljátok, hogy neki nem ez való?

Ha azt mondaná, hogy ő mondjuk holnaptól férfiként éli az életét mindenki megpaskolná a vállát, hogy milyen bátor, amiért felvállalja a transzszexualitását például, így meg csak mert eddig maga akart maradni máris itt terapizálni akarjátok?

Egy szingli miért nem ér annyit mint egy transzszex férfi mondjuk?

#/10/12/13. A transzfóbiádat most minek kell iderángatni?

Ideális esetben nem függő kapcsolatban vagy másokkal, hanem egyenrangú viszonyban. (Természetesen a társadalmunk adta hatalmi helyzeteket leszámítva, de a társas kapcsolatok nem ide tartoznak alapesetben.) Sajnálom, hogy te nem tudod elképzelni, milyen függetlennek lenni másoktól. Nem egészen mellesleg az önálló stabilitás a szingliség lényege is, mert ha nem vagy önmagadban stabil és biztos, akkor boldogtalan és nyomorúságos életed lesz, akár párban, akár egyedül képzeled el.

#12/13

Ajánlom figyelmedbe, ahogy a Kérdezőnek is:

[link]

14! A Szinglifóbiát most miért kellett iderángatni? Mert látod Ő IS hozott egy döntést, őt mégis agymosni akarjátok.

kiktől függsz? Függsz a szüleidtől, nem? De! Függsz a főnöködtől? Igen, soroljam még? Ez egyáltalán nem egy "kis szelet", hogy legyintsünk, hogy bagatell, mert nem az.

Nézd én a következőt mondom: a személyiségünk egy velünk hozott alap csomag és a másokkal folytatott interakciókból szerzett visszacsatolásokból jön létre, ebben szerintem egyetértünk, mert amúgy nagyjából ez ma a tudományos álláspont is. Akkor, ez igenis függés! Méghozzá másoktól, még ebben is a döntéseink az életünkről ezek alapján születnek. Mások alapján, ha így tetszik. Lehet, hogy ez neked nem tetszik, de így van.

A szingliség annak a következménye, hogy azt tapasztalod a párkapcsolatok több kárt okoznak számodra, mint hasznot.

#17 Ezek szerint neked meg "terápiafóbiád" van. Senki nem akar agymosni senkit, támogatni akarnám azzal, hogy rávilágítok, lehet boldog, kiegyensúlyozott és teljes ember egyedül is.

A szüleidtől felnőttként nem kellene, hogy függj, mert leválsz róluk, miközben felnősz (ld. #16 által is idézett cikk, ha már tudomány). A főnököd pedig a társadalmi struktúrából adódóan van fölötted, de tőle sem függsz, mert bármikor felállhatsz és kereshetsz mást. Hogy kényelmetlen-e a saját lábadon állni és felelősséget vállalni a jóllétedért? Abszolút! De megéri. Így lesz -ideális esetben- független, önálló, stabil önbizalmú egy felnőtt ember.

A pszichológusok hasznosnak bizonyulhatnak, de nem ér semmit a terápia ha a kérdező nem harcol azért, hogy gyógyulás lépjen föl. Neki kell elhatároznia és képletesen vért izzadva fejlődnie pozitív irányba.

Aki labilis, nem tud felállni, "szeret" mártírkodni azon még a jó Isten se tud segíteni!

18! Miért kéne megjavítani azt, ami nem romlott el? miért gondolod, hogy egyáltalán meg lehet? miért hiszed azt, hogy több év meg évtized tapasztalatát ki lehet valakiből "beszélni" pár óra alatt?

Nem függsz a szüleidtől tényleg nem, és az emlékektől sem, amiket szereztél? Vagy akkor így harminc évesen mindenki tiszta lappal indul szerinted?

amit te mondasz az egy pszichopata, már bocs de az az ember, aki mindenkit csak kvázi használ, ameddig hasznosak, mert ezt jelenti, amit mondasz, az szerinted egészséges? Nem pont neki kéne terápiára járni? Még ha nem is érne sokat valószínűleg.