Amikor olyan emberrel randiztok hosszabb ideje, hogy érzitek , simán találna mást helyettetek azt hogy kezelitek?

Egy idő után megszoktam. Kb. 10 éve vagyunk együtt, most született az első babánk.

Mi beszéltünk róla egész sokat.

Bárki talál mást ha akar. Ehhez nem kell szuperül kinézni.

Nem azért van veled mert mást akar.

Ha ezen fogsz kattogni akkor egy idő után tényleg mást akar, olyat akinek van önbizalma.

Hát szarul viseltem és amúgy tényleg nem is tartott sokáig a kapcsolat, csak két hónapig. Ő teljesen más volt mint én és tudtam hogy nem rám van szüksége.

Ő akkor: 25 éves, főállásban dolgozik programozóként, mellette tanul egyetemen, eltartja magát egy pesti albérletben, kicseszett jól néz ki, sok értelmes hobbija van, mindig vidám, jó a beszélőkéje.

Én akkor: 22 éves, otthagytam az egyetemet, épp egy másik képzést terveztem elvégezni, részmunkaidőben dolgoztam, szüleimmel éltem, túlsúlyos voltam, nem igazán voltak hobbijaim, kicsit búvalb.aszott voltam néha, meg gyerekes.

Neki nem mondtam ezt soha dehát egyértelmű volt...

Én megbeszéltem egyenesen egy ilyennel hogy legalább pár hónapig tartson ki mellettem. Megígèrte.

Aztán pár honap mulva se lépett le így kérdeztem is tőle hogy te hogyhogy még velem vagy?

Erre csak huncutul mosolygott hogy hát mert nem akar menni velem akar lenni;)

Aztán kezdte kimutatni a foga fehèrjét nárci meg minden amit el tudsz képzelni és nekem kellett dobnom(2 év mulva tetőzött a dolog), és akkor ő modta nekem azt, hogy "emlékszel mit kèrtèl tőlem az elején? Most én kèrem tőled azt hogy legalább még pár hónapig legyél velem."

Sosem volt olyan párom, aki mellett ilyet éreztem volna.

Én viszont voltam olyannal, aki mellett sokszor megkérdeztem magamtól, hogy miért vagyok még mindig vele, mikor száz jobb nőt is kaphatnék tőle?

Aztán rájöttem, hogy csak a lelkét és az intellektusát szerettem, a testét pedig csak "használtam", mert abban volt minden amit szerettem belőle.

Szörnyű felismerés volt...