Hogy ne stresszeljek rá a kapcsolat elejére?

10. Én okoskodó! Több embert hoztam már ki a csapdájukból mint azt gondolnád. Az a baj a pszichológusokkal ha már ennyire belementünk, hogy olyan szinten sz*rnak az emberre, hogy az már vérlázító. Fizetsz, elindul az óra, jönnek a sablon szövegek, a sablon kérdések, a sablon koreográfia. Nulla, műanyag semmi az egész.

Én abban különbözöm, hogy engem a személy, még mélyebben a személyben lakó lélek érdekel. Óriási a különbség. Én képes vagyok más problémáit átélni. Nem kell elhinni, azt gondolsz amit akarsz!

Az hogy beszólogatós kis genyó vagyok, hát ezen nem igazán tudok változtatni. Az elég hogy már kb. 7 éves korom óta a lélek szintjén élek? Nem akarok én meggyőzni senkit sem, csak úgy lép mindenki a változás útjára ha belül akarja, és van egy igazi mentális vezetője. A pszichológusok nem vezetők, ők csak pénzt keresnek vele. Van akinek bejön, a többségnek nem. Nem légből kapom ezeket, a napom 80%-a a téma körül forog. Amiért kis genyó vagyok az azért van, mert mint minden ez is egy óriási biznisz. Érdemes lenne könyvet írni a tapasztalataimról mindkét oldalról, de valószínűleg óriási felháborodást keltene. Szóval hagyjuk is!

Velem is ez volt, mert 4 évig folyamatosan az volt, hogy megismerkedtem valakivel, összejöttünk, minden happy, rózsaszín köd, majd pár hét, max 2 hónap múlva kidobtak, mert nem voltak belém szerelmesek, meg nem illünk össze, stb. Illetve az egyiket én dobtam, mert megcsalt, de ő is azt mondta, hogy soha nem szeretett. Úgyhogy jó sokáig azt gondoltam magamról, hogy nem vagyok szerelemmel szerethető. Aztán összejöttem a barátommal. Hát, nem egyszer jutott eszembe, hogy oké, most átjön, de lehet, hogy utoljára látom, mert talál valami hibát bennem és lelép. Hiába mondta, hogy szeret, ezt mondták már mások is, majd azzal szakítottak, hogy amúgy ez nem volt igaz, csak muszájból mondták. Egy hónapja voltunk együtt, amikor beteg lettem, amit ő is elkapott, csak később jött ki rajta, így sokáig nem találkoztunk és keveset is beszéltünk, csak írásban, mert fájt a torkunk. Na, annyira untam magam, hogy elkezdtem ilyeneken gondolkodni, hogy ez most tök olyan, mintha szingli lennék, semmi nem változott, egy hónapja is egyedül voltam és most is. Két hónap után megbeszéltük, hogy annyira komolyan gondoljuk, hogy hamarosan összeköltözünk. Szerintem én akkor nyugodtam meg. Azóta meg eltelt két év, és már nem érzem azt, hogy kiderül rólam valami, akkor vége, meg hogy bármikor minden előzetes jel nélkül kidob, vagy hogy nem is szeret.

Úgyhogy neked is csak el kell telnie egy kis időnek, addig csak éld túl a mindennapokat :D