Felültetett kétszer, mennyit várnátok, kialakul-e újra a bizalom?

Először még hónapokkal ezelőtt, márciusban.

Az nem is kifejezetten randi lett volna, megbeszéltük, hogy ha végez az egyetemen, feljön, borozunk, pizzazunk, filmezünk. Én erre nagyon készültem, mert tetszett régóta, kb. tényleg ilyen "valóra vált álom" volt, hogy beszélgetni kezdtünk kettesben.

Aztán vártam, de nem jött, nem is írt, csak már este 10-kor, hogy hát ő már otthon van és kb. alszik. Utána később mondta, hogy aznap reggel késésben volt, tusolni sem volt ideje, de ezt béna kifogásnak érezte... Ja, ezért inkább egy szót sem írt, csak seenelt egész este...

Ezután volt pár hét mosolyszünet, nem beszéltünk egyáltalán sehol, majd újra írt. Jól elvoltunk üzenetben, mondta, hogy szeretne még egy esélyt, most nem rontaná el és hogy ne is nálam legyünk, menjünk el limonádézni, sütizni stb.

1,5 órát vártam rá, majd este írt, hogy sajnálja, de mikor indult volna, kb. beijedt tőlem, meg az egésztől, hogy mi lehetne ebből, mi lesz, ha rosszul sül el és a baráti társaságban ez téma lesz, meg hogy mi van, ha a szexben nem passzolunk stb. Szóval ilyen "mi van, ha kilépek az utcára és rám esik egy zongora" típusú dolgokat sorolt.

Engem ott ez nagyon összetört, mert tényleg hittem neki, azokban, amiket leírt és vágytam rá, meg hogy vele legyek. Ő meg konkrétan még akkor sem írt, mikor már ott kellett volna lennie... Nem, hagyta, hogy szarul érezzem magam, este jutott eszébe írni, hogy hát ő megijedt.

3 hónapja nem beszéltünk, engem így ez tényleg a padlóra küldött, mert nem is elutasított, hanem kb. megalázott szándékosan.

Most újra beszélünk, már a második alkalommal felhozta, hogy találkozzunk, jóvá teszi a legutóbbit és hogy mennyire bánja, mindent máshogy csinálna. Mondtam neki, hogy nem akarom ezt így elsietni, nekem még a csókhoz is bizalom kell, ami irányába egyáltalán nincs meg jelenleg. Már 2 hete írogatunk, tényleg azt látom rajta, hogy igyekszik, figyel azokra, amik régen rosszul estek (nem érdeklődött, mindig csak én kérdeztem, vissza soha nem kérdezett, mindig én írtam utoljára, másnap először stb.). Szóval ez a része jól esik, néha megkérdezi, nincs-e kedvem valamit csinálni, most is elhívott éjszakai állatkertezésre és egy részem szívesen menne, de még emlékszem arra, hogy mit éreztem ott, a kávézóba, az ajtót figyelve, rá várva, vagy éppen mikor tényleg realizáltam, hogy nem fog jönni. És egyszerűen azt érzem, hogy nem bízom benne, félek, hogy pénteken is ugyanúgy felültetne.