Én mindent túlgondolok, ő állandóan magába fordul? Van ennek jövője?

Rólam azt kell tudni, hogy egy nagyon érzelmes, ragaszkodó lány vagyok, aki sajnos túlgondol mindent, már azt is, ha valaki, akivel jóban vagyok, emoji nélkül válaszol üzenetben. Igen, próbálok ezen dolgozni, de nem két perc...

Barátommal 5 hete vagyunk együtt, előtte elég sokáig ismerkedtünk és ő meg az a fajta, aki könnyen magába fordul, ha éppen olyanja van, nem válaszol egész nap stb. Vagy néha olyan, mintha tojáshéjakon sétálnék, ha vele beszélek... Például tegnap úgy volt, randizunk este, erről beszélgettünk, majd egy óra múlva annyit írt, hogy "na mi legyen?". Hirtelen nem tudtam, mire érti, és visszakérdeztem, hogy mivel? Erre írta, hogy ha ennyire figyelek és tervezek vele, akkor semmivel. És hiába írtam, hívtam, hogy mondja el, mi a baj, elérhetetlen volt. Aztán ma mondta, hogy ő úgy érezte, nekem kedvem sincs vele találkozni... De én meg végigsírtam az éjszakát, abban sem voltam biztos, együtt vagyunk-e még, és ezt le is írtam neki, hogy nagyon rosszul érzem magam a délután miatt, ha megbántottam, vagy olyat csináltam, ami nem tetszett neki, azt mondja el, mert így nem tudom, mi a baja.

Ilyen már többször volt, az ismerkedésünk alatt is és olyankor kb. tehetetlennek érzem magam, mert teljesen bezárkózik, kb a válaszai kimerülnek a "jól van", "oksika", "k", "ahogy érzed" válaszokban és észre sem vesz. Hiába próbálnék vele beszélni, csak jobban bezárkózik.

Nekem erről meg a gyerekkorom jut eszembe, mikor ha rossz jegyet vittem haza, vagy rosszat csináltam, anyám azzal büntetett, hogy tudomást sem vett rólam napokig, nem szólt hozzám, levegőnek nézett. Az apám meg 6 éves koromban egy szó nélkül tűnt el az életemből, egyszer bejött a szobámba, elmondta, hogy elválnak anyával, ő elköltözik és "kevesebbet találkozunk majd" (azóta két kezemen megszámolhatnám, hányszor láttam). Én nagyon apás voltam, és az összes ilyennél, mikor írok/hívom a barátomat, és nem reagál, az a kép van előttem, mikor 6 évesen a vonalas telefonunkról próbáltam hívni apát, hogy beszélhessek vele, de sosem vette fel...

Beszéltem erről a barátommal, mondta, hogy próbál nyugodtabb, toleránsabb lenni, meg figyelni erre, de eddig nem sok változást érzek... Csak azt, hogy most kéne kb. a legboldogabbnak lennem, de folyamatosan gyomoridegem van, hogy vajon éppen megharagszik-e ma valami miatt.