Még látatlanban sem tudok azon túllépni, hogy alacsonyabb nálam, ő meg már találkozni szeretne? Mit tegyek?

Nyugodtan hívhattok felszínesnek, de a külsőségekben szinte csak az az egy kikötősem van az ápoltságon túl, hogy legalább velem egymagas legyen egy férfi. Pontosabban: Ez volt a kikötésem. Aztán elkezdtem beszélgetni valakivel. Csak haverkodásnak indult. De nagyon megkedveltük egymást. Ő jár reggelente az eszemben, hogy vajon írt-e, és lefekvés előtt is ő az utolsó ember, akinek írok, akivel telefonálok. Olyan, mint ha együtt élnénk, pedig 200 km választ el minket. Tetszik is nekem, láttam videóhívásban és képeken is. Viszont alacsonyabb nálam. 8 centivel. Én 178 vagyok, ő meg 170. És nem merek emiatt találkozni vele. Azon vagyok, hogy elmondjam neki, hogy nagyon megszerettem őt, de emiatt félek vele találkozni, mert nekem komplexusaim vannak, ha magasabb vagyok egy pasitól. Nem őt látom emiatt kevésbé férfiasnak, hanem én érzem rosszul magamat. Nem tudom mit tegyek. Valahogy túl szeretnék inkább ezen jutni, mert olyan, mint a lelki társam ez az ember. És annyira szeretném, ha ténylegesen az életem része lenne. Ha találkoznánk, ha alakul a köztünk valami. De ez az egy annyira zavar, annyira megalázónak érezném, hogy egy nagy torony vagyok mellette. Nem vagyok nagydarab, vékony csaj vagyok, nem az van, hogy megeszem reggelire, de mégis. Őt egyébként nem zavarja ez. Legalábbis nem mondta, és jól reagálta le, hogy magasabb vagyok nála.