Kapcsolat elején visszafogjátok a veszekedéseket?

Másfél hónapja együtt vagyok egy férfival (38). Ez még nem sok idő, de nagyon intenzív az ismerkedésünk, szinte minden nap találkozunk, hétvégéken pedig nonstop együtt vagyunk. Nagy a rózsaszín köd, úgy érezzük magunkat, mint a szerelmes tinik... :D Sokat beszélgetünk, sok mindenről hasonló a meglátásunk, de időnként előfordulnak kisebb nézeteltérések. Mindketten forró-vérmérsékletű, lobbanékony természetűek vagyunk, határozottak, erős személyiséggel, saját véleménnyel, és ha valami nem tetszik, azt kimondjuk. Emiatt volt már 2-3 veszekedésünk, de viszonylag hamar tisztáztuk és meg tudtuk beszélni miután lenyugodtunk.

Ma ismét történt valami, csinált vmit, amin én felhúztam magam, és legszívesebben rögtön a fejéhez vágtam volna, de egyelőre magamba fojtottam...Azért, mert elgondolkoztam, hogy nem szeretném elveszíteni őt amiatt, hogy ennyit veszekszünk már a kezdeti szakaszban. Nem nagy dolog, amit tett, de rosszul esik és emiatt nehezen teszek úgy, mintha misem történt volna. Ha csak felhoznám, hogy ez engem rosszul érintett, azt már problémázásnak venné (legalábbis a legtöbb férfi ilyen tapasztalataim szerint:D), mivel ez már nem az első ilyen lenne a héten. Az első hónapoknak arról kellene szólnia, hogy minden szipi-szupi?? Szerintetek probléma, ha vannak összeveszések? Attól félek, egy ilyen veszekedésnél azt mondja: "ok, kösz, nekem erre nincs szükségem"...Bár jelenlegi állás szerint szeretné, ha hozzá költöznék néhány héten belül, szóval nem úgy tűnik, mint aki meg akarja gondolni magát. Ti hogy álltok a másikhoz az első hónapokban, visszafogjátok magatokat, hogy ne legyenek veszekedések?

Egyébként a mait leszámítva mindenben önmagamat adom, nem árulok zsákbamacskát, de most ezen elbizonytalanodtam.

30/N