Ghostingoltak már titeket? Hogy éreztétek utána magatok?

Ha még nem volt szex, nem hiszem, hogy különösebben fennakadnék. Max. egy olyan pár percre meglepődnék, főleg ha amúgy jól indult szerintem.

Szex után már ghostingoltak engem, egy olyan pár hónapos alkalmi viszony után. Az egy kicsit már rosszabbul esett, mert le lehet építeni szerintem kulturáltabban is egy viszonyt. Utána mondjuk egy 2 napig éreztem magam rosszul, de végülis jobb volt, mintha elhordott volna minden szarnak, mint az egyik exem. Nem vagyok már rá megsértődve, évek múltán újra felvette velem a kapcsolatot, s élőben is taliztunk egyszer azóta.

Én nő vagyok. Egyszer olyan volt, hogy randiztam egy sráccal, aztán nem írt utána, gondoltam én írok. Aztán megint elhívott. Ott volt csók is. De undorító volt, nyálas, bleee. Mondani nem akartam neki, csak leállni, de gondoltam majd megtanulja belejöhetünk mert tetszett a srác, csak akkor úgy éreztem, hogy az a helyzet nekem nem jó. Úgyhogy megkérdeztem, eszünk e valamit mert éhes vagyok. Ő ezt olyan rossz néven vette, hogy utána nem próbált már megcsókolni. Én olyan két három óra után megcsókoltam, az nem volt rossz, mosolygott is. Majd elindultunk haza és meg se fogta a kezem meg semmi, elköszönni se nagyon akart csókkal de én egy szájrapuszit adtam. Nem írt utána. Én írtam megint pár nappal később, ezt már bánom. Egyszavas válasz. Majd két hét múlva kanos volt és jelentkezett, mondtam neki jól eltűntél. Akkor én elmentem egy hétre nyaralni amit tudott és azt mondta, hogy nem tűnt el, csak nem akart zavarni. Persze :D Mindenkinek van mobilnete de ha nincs akkor wifi van a szálláson, néhány üzenet kinek nem fér bele :D Ráadásul nem is külföldön voltam. Na aztán mondta hogy a múltkor nem akart sietni de szívesen csinált volna többet. Meg hogy felállt neki. Aztán gondolom kiverte, mert utána nem írt többet, szülinapomra se, én kerestem, nem is nézte meg, majd egyszer csak letiltott. Rosszul esett, mert úgy éreztem, jófej vagyok azzal, hogy a szörnyű csókra sem mondtam, hogy off, hanem inkább azt akartam, hogy belejöjjön.

Persze többször ghostingoltak már de ők csak Tinderen, hogy beszélgettünk majd egyszer csak nem írt vissza, ezek nem fájtak.

Élőben tudomást sem vennék róla.

Egyébként megvan a véleményem, de ami számomra az egyetlen előnye volt a netes társkeresésnek: úgy kiégetett, hogy már nem hat meg az ilyesmi. Előtte rengeteget kattogtam rajta, és képes voltam elég mélyre jutni tőle. Most már szinte csak megrántom a vállam, hogy "jól van, ezek szerint ő is...", és megy tovább a nap, az élet.

Többször is volt már olyan, hogy valaki eltűnt, de egy olyan helyzet volt, amikor különösen is kedveltem a srácot, megvolt az összhang, és már rövid idő után láttam benne a potenciált. Nem lett kimondva, miért lépett le, de az utolsó üzenetváltások arról szóltak, hogy neki inkább a vékony lányok tetszenek, én elmondtam a magasságom és a testsúlyom, 21.4-es testtömegindex, a testalkatom valahol a vékony és a normál között van. Na azután nem hallottam róla. :D A helyzet iróniája, hogy egy durva betegség és 7 év után akkor mentem először 60 kiló alá, ami anno az egészséges súlyom volt. :D

Egy részről rosszul esett, mert azért egy pár napja már beszéltünk, eléggé szimpatikus volt, és reméltem, hogy van benne annyi, hogy megírja, hogy nem szeretné folytatni, más részről rohadtul örültem magamnak, hogy végre 59 kiló vagyok, basszus. :D Azóta pedig van egy barátom, aki olyannak fogad el, amilyen vagyok. :D

Azt nem tudom, mi lenne, ha élőben találkoznánk, mert eléggé kicsi az esélye. Addig a pontig személyesen nem is találkoztunk, szóval kérdés, hogy felismernénk-e egymást egyáltalán.