Kétségbe vagyok esve, mit csináljak?

*lényeg

Még nem

Most beszéltem vele. Azt írta, hogy nem lát bele többet a dologba, amit egyáltalán nem értek, mert nem ismer és én sem őt, így nincs mit mérlegelni. Nyilván nem életcélja az, hogy legyen valaki mellette, de úgy tűnik még egy kis időt sem érek meg neki, amivel teljesen leírta magát előttem, őt jellemzi, ha neki ekkora a büszkesége, akkor legyen. Nem mondhatom azt, hogy nem adta meg rá az esélyt, de az, hogy ilyen könnyen föladta eléggé bosszant. Én egyáltalán nem szégyenkezem amiatt, hogy így alakult, sőt, még meg is könnyebbültem, így nem kell ezen stresszeljek. Nincs miért szomorkodjak, sírdogáljak, még szerencse, hogy nem ástam magamat bele mélyebben, mert akkor fájna igazán, csak sajnálom az egészet, hogy még a válaszra sem kíváncsi miért vagyok olyan, amilyen. Csalódott vagyok, de nem nekem lett teremtve, majd egyszer eljön az én időm is, addig meg van ennél fontosabb dolog is:)

Igen, valóban:) De tényleg nem bánom, nem veszítettem vele semmit se. Köszönöm a segítséget, én csak szerettem volna, ha jól végződik ez a dolog, de nem véletlenül történt úgy ahogy.