Azért vagy a pároddal, hogy elmondhasd magadról, hogy van valakid?

Nem, és nem az 1800-as években élünk, a kutyát nem érdekli, kapcsolatban vagy-e vagy sem, nem értéktelennek fognak tartani, max karrieristának, ha sokat dolgozol, vagy esetleg rosszabb esetben hülyének, ha se karriered, se semmid nincs.

Ha esetleg szakítanánk a párommal, én pl tudatosan nem keresnék már párt, mert sokkal egyszerűbb az élet egyedül, ha megvan hozzá az anyagi helyzeted, hogy ne kelljen melléd plusz egy ember. (Én nem, de sokan pl. azért élnek kényszerkapcsolatban, mert úgy könnyebb fizetni az albérletet, számlákat, ha szakítanának, nem tudnának megélni. Sajnos van ilyen.)

Nem azért vagyok vele de tény hogy tiszteletet hoz magával.

Amig nem tudták pl melohelyen h van párom, alpári módon nyomultak a karbantartók meg ilyenek, a munkatársak kis egyedulállo csóri szánalomnőnek vettek és lenéztek (nálunk az a meno ha vkinek 10en éve is van már férje-közszféra)

Mikor meg a munkahelyemen és rebdezvényeken is megtudta mindenki Kivel vagyok együtt, egyből képes lett akkortól valahogy mindenki visszavenni a képéből.

*Ja ugyanez volt majdnem gyerekkoromban ill fiatalkoromban is csak ott meg apával.

Pl lekezeltek egy senkinek az obiban is mikor csaptelepet vittem vissza, de mikor apa megjelent(ismert "nagyember", pont az obi igazgatoja is spanja)egyből csicskulva hajbókolva intézkedtek.

Ugy rühellem az embereket ilyenkor.