Fiúk nektek volt már olyan hogy csak azért tartottatok egy lányt hogy csökkentse a szeretethiányotokat?

15-6 éves koromban volt egy barátnőm. Issszonyatosan jó csaj volt. Szép is volt, de leginkább a.. hát.. bölcs hozzáállása nyűgözött le, brutál jó emberismerete. Ha rádnézett, belelátott a vesédbe is.

Nah, hát összejöttem vele, de 3 hétre rá rájött, hogy jó unalmas vagyok és kirakott:D Oké, nem is állt készen a dologra, ezt igazolandó nem is volt még vagy 2 évig pasija.

De mindegy, én rottyra mentem.

És ekkor talált be egy másik csaj. Egy csaj adta meg a zelérhetőségét, neten beszélgettünk, aztán randiztunk egyet. Nem nyűgözött le, igazából semmit sem mozdított meg bennem. De valamiért ha már ott voltunk, összejöttem vele. Nem volt nehéz. Ráadásul kb 2 héten belül már a melleit fogdostam póló alatt publik téren és erősen tudtomra adta, hogy ha akarom, megdughatom.

A dolog nagyságát jelzendő újra kiemelném, 15-6 éves voltam, és szűz, szóval a lehetőség nem kicsi dolog volt:D

Deeee hamar tisztában lettem vele, hogy nekem amúgy ez a lány nem tetszik. A mosolyában volt valami ami az először részletezett csajra emlékeztetett, de kb ennyi, nyomába sem ért annak a lánynak. Azért voltam vele, mert addig is történik valami.

Úgyhogy inkább kihagytam a lehetőséget és 4 hétre az összejöveteltől szakítottam:D

Egy életre megtanultam, hogy ne jöjjek össze olyannal, akihez nem vonzódom.

Szerintem az összes így indul.

Aztán közben rádöbbenek, hogy erzelmileg totalisan sekélyes és úgy vagyok vele hogy megtartom amíg nincsen jobb méltóbb.

És volt hogy évek teltek el így és önmagam vetettem meg érte, hogy az egyszerűt a könnyűt valasztottam, beérem vele, ahelyett hogy igazival lénnék.

Sza r megalkuvó kompromisszum ez.

Volt. Nagyon nem illettünk össze semmilyen téren, leszámítva az ágyat.

Egy nyarat voltunk együtt, utána szakítottam.