Összejönnétek sportoló férfivel?

Nem jönnék össze olyannal, aki hivatásosan űz sportot; nem azért, mert problémám lenne alapvetően a sportolással (a páromnak és nekem is nagyon fontos), hanem ahogy te is írtad, azonkívül nagyon kevés ideje van bármi másra. Ha szinte semmire nincs ideje az adott sporton kívül, nincs értelme a kapcsolatnak.

N

Én nagyra értékelem, ha valaki sportol és egészségesen él, de nem jönnék össze olyannal, akinek a sport az élete. Ami engem illet, értelmes életcéllal rendelkező férfit kerestem (és találtam), azt viszont nem tekintem különösebben hasznos teljesítménynek, hogy valaki nagyon gyorsan tud futni, nagyon messzire tud hajítani egy botot, netán ügyesen rúgdos egy labdát.

A sport szerintem egy eszköz a testi és lelki egészség megőrzésére, illetve egy nagyszerű szórakozási lehetőség, de életcélnak meglehetősen bugyuta.

Csak akkor van értelme összejönni vele ha te is azonosulni tudsz az ő célkitűzéseivel. Pl. ha te is sportolsz valamit és hasonló életmódot folytatsz, odafigyelsz az étkezésedre, neked is vannak céljaid a sportolással kapcsolatban (pl versenyre készülsz).

Vagy olyan típus vagy, hogy átérzed a motivációját, tudod támogatni a célkitűzéseiben még akkor is ha ez a közösen töltött idő rovására megy (pl olimpiai bajnokok házastársai).

Ha alapból eltér ilyen téren a személyiségetek pl téged jobban érdekelne a közös utazgatás, túrázás, fesztiválokra járkálás stb akkor már összejönni sincs értelme, mert annyira eltérő az életmódotok már az alapokat tekintve is. Ez kb olyan mint hogy van aki kutyát tart a lakásban, és a másik meg nem. Ez is olyan kérdés ami az alapvető életmódot érinti.

Összejöttem, de ő már visszavonult, nem csinálja versenyszerűen. Aktív korában nem sok közünk lett volna egymáshoz, de akkor még azt sem tudtuk, hogy a másik a világon van. Abból, amit elmesélt arról a korszakról, tudom, hogy nem működött volna.

N