Miről árulkodik, ha a lány csak 1 órára akar találkozni az első randin?

Ezekből a válaszokból azt szűröm le, hogy a "randi" fogalma itt az emberek nagy részénél afféle "hátha" dolog. Hátha lesz belőle valami. Sőt, inkább afféle "talán". Afféle mellékküldetés, ami szűkösen, de talán besuvasztható a fodrász és a krumplisütés közé. Aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem. Az egészből hiányzik a tét, a valódi érzelmek, a valódi célok. Én nem vagyok a régi idők nagy dicsőítője. De régen, ha egy férfi meg egy nő megtetszettek egymásnak, és egyik a másikat elhívta egy találkozóra, akkor az egy olyan program volt, amit mindketten VÁRTAK. Adott esetben napokkal a találka előtt is már készültek rá. És semmiféle időlimithez nem kötötték a találkozót. Tartott, ameddig tartott. Ha 10 percig, akkor addig, ha 5 órán át, akkor addig.

Itt még mindig sokan nem értik, hogy magával a találkozás motivációjával van probléma. Ezek az 1 órás limitek olyanok, mintha menekülőutak lennének arra az esetre, ha mégse sikerül. Ha viszont a takarítás valóban fontosabb mint a randi, akkor legalább tisztázva vannak az értékrendek már az elején.

#44 Az egészből hiányzik a tét, a valódi érzelmek, a valódi célok.

Mit kéne éreznem egy olyan ember iránt, akivel még soha nem találkoztam? Egy sima első találkozóról beszélünk egy vadidegennel, nem az esküvőről életed szerelmével. Erősen túlgondolod a témát.

45-ös. Akkor el sem kell menned. Ki az, aki egy vadidegennel elmegy randizni? Alap dolog, hogy előtte kicsit azért ismeritek egymást innen-onnan. Közös baráti kör, vagy egyetem, vagy tökmindegy. Aki vadidegennel megy randizni, hát ott totál megértem, hogy mindkét fél sz@rik bele az egészbe. Jól fémjelzi minden a 21. század ember és ember közti "csodálatos és tartós" kapcsolati rendszerét. Az emberek úgy bánnak egymással, mint az eldobható használati cikkekkel.

Én nem gondolom túl a témát, csak szeretem a dolgokat mélységeiben átlátni. És nagyon fáj, hogy azt látom már ebben a világban, hogy kb mindenki felszínes rajtam kívül. Persze, azért nem mindenki... De túl sokan. Az a bizonyos "fogyasztói kultúra" már nem csak a gyorsan elhasználódó termékeknél nyilvánul meg, hanem az emberi kapcsolatoknál is.

44: ezt honnan szeded, hogy nem volt időlimit egyáltalán? Egy csomó esetben pont, hogy volt, mert nem volt illő hajadon nőnek udvarlóval sem 5órákat ellenni itt-ott. Pl. 2000-es évek környékén nyugdíjas korú töritanárom mesélte, hogy ahonnan ő jött, amikor késő tinédzser volt, akkor moziba is úgy tudott "elmenni" a kiszemelttel, hogy előtte, amikor "véletlenül" találkoztak a boltban, akkor gyorsan sutyorogva letárgyalták, hogy melyik sorba vegyék meg a jegyet külön, mert abból még baj lett volna, ha együtt érkeznek meg...

Azért meg a régi időkben kevesebb veszély volt a randevúzásban... a legtöbbször azért tágabb ismeretségi körön belül történt meg az eset, az emberek jobban ügyeltek a jó hírükre... ne nagyon volt olyan, hogy nyíltan agresszív lett volna a férfi vagy ízléstelenül golddigger a nő, aki mondjuk megrendeli a legdrágább pezsgőt és ételt direkt egy puccos helyen. Nem árt, ha az ember óvatos egyrészt, másrészt meg sajnos vannak emberek, akik nem tudnak a saját társaságukon belül ismerkedni, mert nehezen barátkoznak, vagy mindenki foglalt a társaságban, vagy mindenkit ismernek, és tudják, hogy nem passzolnának egymáshoz - azok meg ismeretlenekkel ismerkednek... de akkor meg hogyan állnának úgy egy randihoz, hogy ez biztos fantasztikus lesz, és életem szerelmével megyek oda? Attól még lehet várni meg izgatottnak lenni, hogy az ember potencialitásként kezeli azt, hogy lehet, hogy nem passzolunk egymáshoz / lehet, hogy a másik nem úgy viselkedik, ahogy kéne... attól még pl. készülök én is a randira, hogy elsőre egy majdhogynem ismeretlennel nem akarok azonnal beleugrani egy többórás randiba vagy egy olyanba, ahol nem beszéltük meg, mikor van vége... lehet, hogy jobban és lelkesebben is, mint vki, aki belemegy egy ilyenbe.