Mennyire fontos ismerkedésnél, ha a másik embernek kevés barátja, haverja van?

Nekem sok haverom, de kevés barátom van, mert megválogatom őket.

Nem hiszem, hogy ennek gondot kellene okozni. Inkább az lehet majd gond, hogy mennyi időt van a barátaival. De egy normális felnőtt pár megtalálja azt az egészséges kompromisszumot, ami mindenkinek megfelelő a minőségi időre és a baráti társaságra is.

Nekem régen volt jó pár barátom, de egy idő már úgy éreztem, nem adnak semmit ezek a kapcsolatok. Más fele ment az életünk is . Még évekig találkozgattunk, de egy napon megkérdeztem magamtól, hogy minek csinálom, mikor rég nem ad már semmit. Mikor nem tettem bele több energiát, hamar elhaltak ezek a barátságok. 20-30 éves barátságok. Nem hiányzik. Soha. Megkönnyebbültem. Egyszerűbb lett az életem.

Rokonokkal tartom a kapcsolatot, 2-3 barátommal így alapszinten, évi pár találkozással, kollegáimmal is jó a viszonyom. Lelép valaki a munkahelyről, akkor azzal lesz jó a viszonyom, aki a helyére ül. Nekem ennyi elég. Introvertált vagyok, olvasok, barátaim egy ideje Hamvas Béla, C. G. Jung, Epiktétosz, Marcus Aurelius. Igényesebb társaság, mint a korábbi. Belülre kerül a súlypont egy bizonyos kor után, közölnivalóm nincs, kérdésem nincs, segítségre nem tartok igényt. Mit kezdjek egy ún. baráttal?

A magam részéről előnyben részesítenék egy olyan nőt, akinek nincs sok barátja, mert rettenetesen fárasztónak találom az embereket. Nem utálom őket. Általában megértéssel fordulok mindenki felé, de kimerítenek a hülyeségeikkel, jobb szeretem egyedül tölteni az időt.

Ha egy nőnek ez nem jön be, nem görcsölök rajta. Nem egymást keressük, jó hogy kiderült.