Nem éltem ki magam. Még megtehetem?

Tök sok komment arról szól, hogy mit gondolnak majd mások. A Falu lakói? :D a Társadalom? Kit érdekel, igazából azok ítélkeznek akik lusták megismerni az embereket, de okoskodni azt szeretnek, nem túl összetett a gondolkodásmódjuk, illetve túlságosan unatkoznak, és van idejük ezen csámcsogni. Érdekeljen ez minket? Nem tudom, én ennél többnek érzem magam.

30 évesen fiatal vagy, most lehetőséged van azt csinálni, amit épp csinálni akarsz, szóval csináld. Aztán tapasztalsz, változhatsz, rájössz, hogy nem tetszik ez az irány, vagy majd egy idő után, hogy már nem tetszik. Akkor meg mész majd másféle kapcsolat után. Az meg hogy menni fog-e, elég vonzó vagy-e, tökre rajtad múlik, nem az életkoron. De szerintem élvezd ki azt amit szeretnél.

Valaki írta, hogy a másik irányt is megbántad volna. Ezek fantáziák, nem tudjuk, mi lett volna. a az a lány aki fiatalon elutasította a férfit, akiért most siránkozik, nem utasította volna el azt a személyt, fogalmunk sincs, hogy most boldog lenne-e vagy nem. Ez csak képzelgés mert most valahogy alakult az élete, és az nem tetszik neki.

#12

Te amúgy nő vagy férfi vagy? Mennyi idős?

Nem kötekedésképp, csak hogy lehessen feldolgozni és latba venni a véleményed.

30 éves nő vagyok. Nem voltam házas, én azt a vonalat vittem, hogy problémám volt az elköteleződéssel, őszinte szeretettel, ismerkedtem férfiakkal, szakítottam sokszor, volt akivel nem volt kapcsolat csak összejártunk. Voltam magányos, reménytelenül szerelmes évekig ami nyomasztott, volt amikor élveztem, hogy egyedül vagyok. Volt amikor ez megváltozott. Jó dolognak tartom, hogy megtapasztaltam többféle viszonyt. Megéltem a szorongató rossz érzéseket, jó élményeket, jó visszagondolni rá, hogy megtapasztaltam azt az önfeledtséget.. tudom hogy mik az előnyök és hátrányok, levontam a tanulságokat, hogy mit akarok, milyet nem akarok és milyen pasival nem akarok már kezdeni. Ha valaki elítélne, viszlát.

Más útravalóval vágtunk neki a felnőttkornak, máshogy tudjuk kezelni az emberi kapcsolatokat, mások a vágyaink, nem kellene e felett ítélkezni amíg azzal nem bántunk mást. Ha most laza kapcsolatokra vágysz, az tök valid, és úgy hallom most minden adott hozzá, szóval próbálkozni lehet.

Nem gáz. Ez normális emberi dolog. Nyilván vannak veszélyei is, mert kitudódhat, vagy elkaphatsz valamit, de ezt vállalni kell, ha erre vágysz, és megőrülsz, ha nem teheted meg. És hát a mai világban még külön dicséretes, hogy nem párkapcsolat melett csinálod ezt.

És persze gondolom ezt tényleg csak így anonimként vállalod fel... maradjon is így.

Jó szórakozást! Vigyázz magadra.

Minő véletlen, hétvégén iszogatáskor pontosan ezt a témát boncolgattuk pár barátnőmmel xDD

Konkrétan úgy alakult ki a beszélgetés, hogy az egyikünk arról panaszkodott, hogy nem talál magának egy olyan pasit, akivel tényleg összeillenek, csak jól kinéző, de számára üres fazonokat fog ki, de persze elismerte, hogy azért nagyon élvezi az ismerkedést.

Sosem volt még kapcsolata, csak épp, ami összejött neki és már nagyon vágyna valakire, akivel tényleg jól elvan és megértik egymást.

Elég bizonytalan csaj és régebben, ami alakult nála egyszer tényleg komolyan, egy összeillő fiúval, attól is megijedt és inkább bele se vágott, amit már utólag elvileg nagyon bán.

Ő egyébként 24 éves.

Én a másik oldalon (23 éves vagyok), 4 éve komoly kapcsolatban, ami nagyon jól működik és imádom, egyszerűen sokszor szavak nélkül is megértjük egymást és a szex még mindig fantasztikus, mert már szinte teljesen egymásra hangolódtunk, pedig én is kételyekkel áltam előtte az elején, hogy kell-e ez nekem ilyen fiatalon.

Azon csodálkoztam, hogy barátnőm mégis megkaphat akárkit, akit akar, és lefutott bennem a gondolat, hogy én most kihagytam-e valamit az életemből ezalatt a 4 év alatt?

Szóval egész érdekes a dolog, mert ahogy itt korábban is olvastam, valahogy mindig benne van az emberben a kétkedés, hogy most akkor jól fog-e dönteni, vagy hogy ez jó döntés volt-e?

Egyébként én a végén totál azt szűrtem le a beszélgetésből, hogy biztos tök jó, tök jó lehet kalandozni, de azért én azt a sok szép emléket, mély beszélgetést, törődést, megnyílást és felszabadultságot, amit a barátommal megtapasztaltam, sem a kapcsolatunk előtt, sem pedig most nem adnám oda más pasik vágyaiért.

Lehet, hogy fiatal vagyok még, lehet, hogy nem tart ez a vele örökké, de ha így van, akkor még lesz időm nekem is később kalandozni, ha akarok, viszont ezek olyan jó, csak itt és csak most dolgok, amiket együtt megélünk, ez is egyfajta kaland közösen.

Viszont a barátnőmet picit sajnálom, mert rajta meg azt látom, hogy ő jobban bánja ezt a fajta "magányt", még ha alkalomadtán élvezi is a független életét.

És 30 évesen neked is van még időd és lehetőséged kalandokra szerintem, csak járj nyitott szemmel, mert lehet tényleg ott lesz az orrod előtt, akivel tényleg passzoltok!

Bocsi, hogy hosszú lett, de azért remélem valamit segített a sztorim és a véleményem xDD

#19

Miért, kapcsolatban lenni valakivel akivel már nem működik és eljátszani hogy minden oké, sokkal jobb? Nem.