Miért maradtunk kapcsolatban szerintetek?

A munkám kapcsán találkoztam két hete egy sráccal, aki külföldről volt itt csak egy rövidebb időre. Egy hetet dolgoztunk együtt, amíg nem volt semmi köztünk. Nekem első pillanatra megtetszett, de nyilván nem akartam semmilyen kelletlen helyzetet, szóval csak időnként beszélgettünk, ráadásul nekem az a hét elég stresszes volt, szóval nem voltam a legjobb formában, ő mindig kedves volt velem, de akkor nem nagyon volt időm ezen sokat gondolkodni. Viszont miután lejárt az egy hét pár másik külföldi kollégával elmentünk inni és azon az estén lefeküdtünk.

Én előtte sosem voltam senkivel sem így alkalmilag, de egyrészt nagyon tetszett a srác, másrészt meg az volt bennem, hogy mindkettőnk számára teljesen egyértelmű, hogy ennek nem lesz folytatása, szóval így egyszerűbb lesz lazán kezelni a dolgokat és nem lesz nehéz ha nem látom majd újra.

Sajnos viszont kicsit túl jól sikerült a dolog, mert utána másnap végig együtt voltunk és még mielőtt elment újra találkoztunk. Aznap este megkérdezte, hogy felejöhet-e újra hozzám én pedig mondtam, hogy igen, de nem fogok akarni megint lefeküdni vele, szóval rajta múlik. Ő pedig mondta erre, hogy nagyon szívesen aludna csak mellettem.

Másnap megint együtt lógtunk és mondtam neki, hogy sajnálom, hogy nem látom majd újra ő meg mondta, hogy meglátogathatnám, de inkább olyannak tűnt, hogy csak azért mondja, mert ez szeretném hallani, szóval végül abban maradtunk, hogy nem talalkotunk megint.

Azóta viszont (amúgy csak pár nap telt el) kapcsolatban maradtunk és sokszor ír, ha valamiről eszébe jutok és én is neki.

Szerintetek arról lehet szó, hogy nem akar megbántani azzal, hogy csak azonnal "elfelejt" miután együtt voltunk? Vagy érdemes lenne utalnom rá, hogy szívesen látnám újra, mégha nem is feltétlenül tudok semmilyen komoly dologban gondolkodni? Amúgy mindketten fiatalok vagyunk, ez talán árnyalja a történetet.