Ha a férfit elutasítottam akkor jogos hogy elkéri a fogyasztásomat?

#10 pff, te se vagy egy grállovag, de még úriember sem, sőt még az alap sincs meg.

Egy tetves kávé vagy üdítő gesztus, nem a nő tarifája.

Olcsójános…

10-es:

Ha első randikon a csávó nem fizeti a rendelést (és ő hívott meg) az hosszútávú célok miatt offos.

Már sokszor ki volt itt fejtve, de röviden, tömören leírom:

Tervezel a randipartnereddel, lehet a házasság lesz belőle és gyerek. A nő gyesen, gyeden, nem kap elegendő pénzt ahhoz, hogy mindent kézben tudjon tartani. Szükség van a férj keresetre és segítségre.

Az a férfi aki első randin az 500 forintos üdítőt lesajnálja, az hogy fog hozzáállni a gyerekét nevelő anyához, akinek szüksége van a pénzre, hogy a háztartást tudja vezetni és a gyereket ruháztatni?

Végletes példa? Lehet. És lehet, hogy nem gondolsz ebbe bele, de nekünk nőknek muszáj átfusson az agyunkon ha gyereket akarunk. Tőlem aztán sajnálhatod a pénzt, de a leendő gyerekre közösen kell költeni és ehhez az kell, hogy te is beleadj.

Ha egy ember meghív valakit valamire, az azt jelenti, hogy ő fizeti. Akkor is, ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretné. A meghívás nem azt jelenti, hogy "ha nem azt csinálod, amit szeretnék, akkor ez már nem meghívás, fizess". Ez nem arról szól, hogy ki a férfi, és ki a nő, és nem is arról, hogy mi lesz a meghívás eredménye. A meghívás azt jelenti, hogy a meghívó fél fizet. Ennyi.

Az meg már a sóherség netovábbja, amikor valaki képes egy nyamvadt limonádét is kifizettetni a meghívottal. Még ha valami nagy dolog lett volna, akkor sem lett volna illendő, de úgy talán még megértettem volna. De ez így a kicsinyesség csúcsa. Azt mondom, hogy jobb is, ha egy ilyennel nem jöttél össze. Ő lesz az, aki ha összeveszik a párjával, tételesen, forintra elszámolva fog mindent visszakérni, amit ő fizetett.

Tök más dolog: én ezért sem szeretem ezeket a gondosan leszervezett randikat. Ez arról szól, hogy "adjuk el magunkat", kissé cinikusabban mondva: verjük át a másikat, hogy egy olyan hamis kép alakuljon ki rólunk, amibe aztán képes beleszeretni. Aztán így döntsön az ember egy párkapcsolatról 2-3 átszínészkedett alkalom után.

A másik gond ezzel, hogy így nem is tud egy normális vonzódás kialakulni. Én sokkal inkább a lazább, és fokozatosabb ismerkedés híve vagyok. Találkozzunk, ismerkedjünk, menjünk el egyet sétálni, ha épp fizikailag nem találkozunk, akkor lehet tovább beszélgetni online, és így az ember előbb-utóbb megismeri a másikat, aztán vagy kialakul a vonzalom, vagy nem.

Ha meg valaki nem mutat vonzódást irántunk, azt el kell fogadni. Lehet, hogy nagyon fáj, de a másik személy is egy önálló ember, az érzéseket meg nem lehet kényszeríteni.

Én egy évig ismerkedtem egy hölggyel. Randizásnak azért nem nevezném, eleinte tényleg csak barátkozásnak indult (az előző munkahelyemen találkoztunk, épp a felmondásom előtt), de nem is titkoltam, hogy igazából egy kapcsolatra vágytam. Nem fogom összeszámolni, hogy mennyi pénzt költöttem rá, de mindig volt valami kis apróság, amivel megleptem. Aztán végül nem lett belőle párkapcsolat. Egyetlen másodpercig nem jutott eszembe, hogy bármit a végén kifizettessek vele. Több okból sem:

1. Ha valamit önként adok, akkor az onnantól már a másiké, sem jogi, sem erkölcsi alapom nincs visszakérni, sem megtéríttetni az árát. Az én szabad döntésem, hogy adok-e neki valamit, vagy sem. Lehet most azzal előhozakodni, hogy "de ha nem adnék semmit, akkor elutasítana". Nos, nem feltétlenül. Ismerek olyan nőt, aki kategorikusan elutasítja, hogy bármit adjanak neki. De egyébként meg jelzés értékű, hogy a másik hajlandó-e valamit beáldozni a kiszemeltjéért. Nem kell itt vagyonokra gondolni, de ha valaki mindent sajnál a másiktól, azt nem véletlenül fogják 99%-ban elutasítani. Ez ugyanis jó jelzés arról, hogy feltételezhetően hogyan fog viselkedni egy kapcsolatban, ha valami gond van. És nem, nem csak a férfi szokott adni. Csak ez nem feltétlenül pénzezés formájában mutatkozik meg.

2. Mert az az idő, ameddig próbálkoztam nála, nekem is kellemes volt. Persze, jobban tetszett volna, ha a végén összejövünk (legalábbis akkor.... mert most van barátnőm, és egyáltalán nem bánom,hogy akiről mesélek, azzal nem jütt össze a dolog), de így is kellemes élmény volt egy érdekes személyt megismerni.

3. Mert egyszerűen éretlen, és bunkó viselkedés lenne. Amikor valamit adtam neki, tudtam, hogy cserébe nincs jogom elvárni semmit. Bizakodhatok, reménykedhetek, de nem várhatok el semmit.

4. És már csak azért sem kérném vissza, mert bár lehet, hogy nem a tervem szerint alakult az ismerkedés, de mégis lett egy új ismerős/barát/haver.

Jól tette, nehogy már holmi fehérnépek ingyenéljenek rajta.

30F/ispán

Nekem volt olyan eset, hogy jópár évvel a gimi után elmentem kajálni egy volt osztálytársammal, akivel jó barátok voltunk a középiskola alatt, utána viszont nem beszéltünk. Már gimi óta volt párom, szóval semmi hitegetés nem volt a dologban. Erőltette, hogy egy forintot ne adjak a kajába. Cserébe az italokat én fizettem.

Hát később visszahallottam, hogy milyen fukar vagyok, amiért nem feleztük a számlát, miközben ráadásul ő akart találkozni, ő választott éttermet és ételt is.