Ez a helyes cselekedett? Adott egy kolléga a munkahelyemen. 5 éve ismerjük egymást. Sokat beszélgetünk, sokat keress, őszinte beszélgetések ezek az élet minden területéről. Nem flört, egyszerűen csak beszélgetünk.

Valahol úgy érzem, hogy vele igazán megértjük egymást, sok közös van bennünk és egymás mondatait betudjuk fejezni.A lelki társam ő. Én ezt soha nem mondtam neki és nem is éreztettem, mivel ő párkapcsolatban él, és tisztelben tartottam a párját. Aki nem rossz ember, bár nem ugyanolyan az elképzelésük a jövőt ikketoen. De sose boncolgattam ezt. Soha nem kérdőjeleztem meg és soha egy árva rossz szót nem mondtuk ki róla. Az elmúlt időszakban egyszer csak a semmiből,közölte velem, hogy ő nem tudja tovább magában tartani, de belőle olyan érzéseket váltok ki, amiket még soha senki. (Hangsúlyoznám, hogy nem volt köztünk semmi.) És, hogy számára én vagyok a nagy betűs nő és nem tud ez ellen tenni.

Belül borzasztóan örültem, hisz hasonlóan vélekedünk, ő olyan ember akivel letudnám élni az életem. Ő igazán olyan férfi számomra, akit tisztelettel tudnék "követni".

Viszont neki azt mondtam, hogy van párja és szeretném, ha maximális tisztelete mellett tudnánk a mi kapcsolatunkat fentartani, amiben a párja nem sérül. És, ha ezt nem tudjuk tartani akkor az lesz a legjobb, ha megszakítjuk az ismeretségünket. Sírni tudtam volna igazából, de úgy éreztem, hogy ezt kell tennem. Amire közölte velem, hogy magamnak hazudhatok, de neki nem tudok.

Azóta nem beszélünk és bár nagyon hiányzik, próbálom magam azzal nyugtatni, hogy így volt helyes. A beszélgetésektől már , elprobálok zárkozni , mert nekem ez igazán nehéz. Remélem ezzel kicsit azért vissza lököm a párja "kezébe ".