Tinderen a lányok miért ilyenek? Mintha nem az ő döntése lenne, hogy jobbra húz, még nekem kell örülni ha egyáltalán válaszol.

Megmondom őszintén, hogy én sem írok mindig vissza. Nem azért mert 1000 matchem van (lol, maximum 10, de még annyi se mert megválogatom, hogy kit húzok jobbra és ezt nem úgy kell érteni, hogy csak a 10/10-es srácokat válogatom ki, hanem azt aki szimpatikus, aki tetszik, akiről van normális kép, aki elérhető távolságban van, akinek van értelmes bemutatkozása stb., mert egyébként rengeteg fiú-férfi van, akinek a profilja gyakorlatilag abból áll, hogy alsógatyában pózol a tükör előtt, részegen fetreng valami buliban, fekszik a kocsija motorháztetőjén a tesco parkolóban, fújja a cigifüstöt a kapucni alatt, mutogatja az óráját a naplementében borozva és akkor annyi a bio, hogy “180 cm”, “23 cm”, “mutass be anyukádnak is” stb….. tudom, hogy a lányoké sem jobb összességében csak pont ezt akarom elmondani, hogy szerintem egyik fél sincs könnyű helyzetben, ha normális emberekkel szeretne egyáltalán csak beszélgetni) és nem azért, mert azt se tudom kinek írjak vissza a bőség zavarában, hanem azért mert már a tököm ki van vele :D Szeretnék párt találni, viszont a hétköznapok során egyszerűen nem vagyok ismerkedésre alkalmas közegben, nem találkozom új emberekkel, akik potenciális partnerek lehetnének stb., emiatt marad az online ismerkedés, a társkereső appok. Viszont annyi negatív tapasztalatom van már, hogy sokan nem írnak vissza, gusztustalan üzeneteket küldenek, nem lehet velük normális beszélgetést folytatni (mert pl. nagyon sokan csak bókolni próbálnak, hogy egy ilyen szép lány mit keres itt, jajj de szép, milyen szép a szemem, milyen szép a kislábujjam, de nem tudunk továbblépni ezen, nem tudunk normálisan beszélgetni, mert csak ilyeneket írogat… én meg ülök és olvasom, hogy aha, tök jó, tetszem, értettem, de egyébként most akkor így ezzel mit kezdjek). Vagy én sokszor azt érzem, hogy sokkal egyszerűbb lenne rögtön megbeszélni egy személyes találkozót, mert akkor tudunk rendesen beszélgetni, ebben sincsen semmi kötöttség, de nem kell lefutni ezeket a szokásos köröket, hogy szia, szia, hogy vagy, jól, milyen szép vagy stb., hanem ha beülünk valahova meginni valamit vagy mit tudjam én, akkor legalább történik is valami, látjuk egymást élőben, érezzük a másikat, de erre a többség nem nyitott. Nekem sokszor például ez is probléma, hogy túl személytelennek és erőltetettnek vagy természetellenesnek érzem ezeket a szituációkat, egy tök idegen emberrel próbáljak ismerkedni, akiről ideális esetben is csak láttam pár képet és elolvastam pár sornyi bemutatkozást. Úgyhogy én sokszor egyszerűen nem vagyok elég kíváncsi, nem érdekel eléggé, megunom stb. Tudom, hogy ez nem jó, biztos vannak akiket ezzel megbántok, lehet elmulasztok egy jó esélyt stb., de ez az igazság, hogy már beleuntam és nem tudom komolyan venni. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor mégis minek vagy fenn ilyen appokon… mert amúgy máshol nulla esélyem van, tehát ez a minimum, ami még bármit is eredményezhet.

Nőként mondom, hogy ráadásul a csúnya lányok ilyen flegmák. Rám minden srác, akit megismerek, azt mondja, hogy mennyire szép vagyok, emellett még paraszt sem. Néha mutogatják ismerősök, hogy milyen lányok vannak fent és még bunkók is, hát no comment. Az oroszlán nem venné ki a szájukból a húst.

Akkor próbálkozz élőben. Minden helyesebb fiú ismerősöm azt mondja, hogy ezek a filteres Tinder meg insta picsák élőben úgy néznek ki, mint Quasimodo és lóg a kapanyél a szájukból. Keress olyat, akit meglátsz, tetszik és van kisugárzása és kezdj neki udvarolni. Vagy járj el valahova (tánc, sport stb.), ahol vannak csajok és ha még bejelölöd Fb-on és utána írsz neki, az is kevésbé gáz, mert legalább már láttad élőben.