20 körüli lányok, ismerkednétek olyan fiúval akinek nincsenek barátai és emiatt eléggé magányos?

Nem, mert én lennék az egyetlen barátja. Rám telepedne.

Igen, nálam ez nem szempont. Nekem is csak egy barátom van és mostanában vele is ritkán tudunk csak személyesen találkozni, de olyankor nagyon jól érzem magam vele, jókat beszélgetünk, elmegyünk ide-oda vagy akár otthon is elvagyunk, beszélgetünk, filmezünk, főzünk stb., amúgy pedig online tartjuk a kapcsolatot. Szóval rólam is gondolhatná azt bárki, hogy valami magába forduló antiszociális valaki vagyok, miközben ez egyáltalán nincs így. Valamint szerintem egyáltalán nem olyan könnyű barátságokat kialakítani és fenntartani, pláne ennyi idősen. Például nagyon sok barátommal szakadt meg úgy a kapcsolatom, hogy más irányt vett az életünk pl. elköltöztünk, tanultunk / dolgoztunk, párkapcsolat, valakinek gyerek született stb., eltávolodtunk egymástól ahogyan más közegbe kerültünk, mással voltunk elfoglalva. Vagy például szerintem az is egy valid probléma, hogy ennyi idősen sokaknak van már egy kialakult baráti köre és nem nyitott mások felé, nem szeretne újakat, nem szeretne annyi energiát, időt stb. rááldozni és nekem is van nagyon sok ilyen ismerősöm, haverom, akiket nem neveznék a barátaimnak csak mondjuk egy egyetemre járunk, köszönünk egymásnak, váltunk pár szót, kér jegyzetet stb., de mondjuk ha elhívom valahova, akkor egyből nemet mond. Szóval szerintem ez nem egyszerű és nem is mondd sokat egy emberről, hogy mennyi barátja van, milyen a szociális élete.

Vannak emberek akik a haverjaikkal és saját hobbijukkal több időt töltenek mint a párjukka, ők komolytalan emberek nem lehet 50%ra sem építeni velük a kapcsolatot, nyilván azért számít hogy egy kis 16 vagy 20+évesről van e szó. Vannak akiknek az is rátelepedés ha 7 napból 5 óránál többet szeretnél vele lenni. Egyes embereknek nem lenne való kapcsolat de erőltetik.