27-29 éves pasik már túlkorosak a 20-23 éves lányokhoz?

9-es vagyok. Tőlem kérdezed? Nem. A nagyszüleimre írtam, hogy a házasságuk a 10 év korkülönbség ellenére pontosan 46 évig tartott, papa haláláig. Ezért írtam múlt időben, mert már meghaltak. Egyébként ők akkor "jöttek össze", amikor papa 30, mama 20 éves volt még az '50-es években. Ja és nem falusi parasztok voltak, hanem városi értelmiségiek. Papa főkönyvelő volt, mama bankban dolgozott. (Csak azért írom ezt, mert lehet egy okostojás azt írta volna, hogy falun máshogy mentek a dolgok.)

A szüleim is még együtt vannak kb. 30 éve már.

16

A más élethelyzet. Én még tanultam, kicsit lazábban dolgoztam, otthon éltem, eljárkáltam szórakozni jobban, ő már lediplomázott, főállásban dolgozott, külön élt, megvolt a "nyugger" rutinja, amit én eleinte ki nem állhattam, mert munka után már nem volt semmi, csak edzés, házimunka meg valami szolid program.

Én mellette kezdtem függetlenedni és összeszedni magam, minél többet voltam nála, annál inkább meglett az otthoni rutinom nekem is, mellette végeztem és váltottam főállásra, az edzéseinket korábbra raktuk és utána még bőven elmentünk szórakozni a városba, kirángattam ebből a tipikus sótlan felnőtt fosból, amit én messzire el akarok kerülni azóta is, ő meg egy kis rendszert vitt az életembe. De sok vitánk volt abból, hogy szerinte ilyen a felnőtt élet, és én túl lobbanékony meg felelőtlen vagyok, aztán idővel belátta, hogy ez a mókuskerekezés, amit az ő korosztálya megszokottnak tekint (amiatt is gondolta normálisnak), hosszú távon neki sem szerencsés életvitel... Ő nehezen szokta meg, hogy én pörgök, menni akarok, fontosabb az, hogy megéljek dolgokat és nem baj, ha másnap ennek megvan a böjtje és nyúzottan kell helytállnom, én meg rühelltem ezt az élére hajtogatós, mosást indítok mialatt megfőzök macerát minden nap. Volt konfliktusunk a szabálykövetése miatt is, én az az asztalborogatós fajta vagyok, fiatalabban méginkább az voltam, szemrebbenés nélkül osztottam ki embereket, akik rá voltak telepedve a páromra és az ő vérét szívták (például az anyját meg néhány "barátját", aki tolta neki a felelősség dumát, mikor épp ki akarta használni). Szóval igen, nálunk igenis látszott az a 4 év és bár örök életemben felnőttek között voltam és velük jöttem ki, érződött rajtam még, hogy sok dologban fiatal vagyok agyilag, sok dolognak nem érzem a súlyát, ahogy rajta is, hogy túlságosan belement ebbe a többségre jellemző szürke felnőtt életbe addigra.