29 éves nő vagyok. Egy "most vagy soha" jellegű döntést kell hoznom. Leírom lenn, megpróbálom röviden összfoglalni. Szerintetek érdemes, vagy inkább ne?

Nem egy faeke egyszerűségű sztori, de összfoglalom dióhéjban.

Tehát sok-sok évvel ezelőtt volt egy nagyon nagy szerelmem. (Durva is belegondolonom, hogy hány éve volt, mert kevesebbnek tűnik, mint amennyi. :D Na, de már egy 7 éve nagyjából.) Nagyon romantikus, meghódítós dologgal indultunk, és párkapcsolatot kezdtünk. Ő is szerett engem, de nagyon hamar vége lett. Úgy lett vége, hogy kiment külföldre. Az egy nagyon fájdalmas elválás volt mindkettőnk számára, de megértő voltam, mert tényleg mennie kellett. Én se dobtam volna el azt a lehetőséget, amit kapott, a helyében egy friss, fiatalkori kapcsolat miatt.

Aztán ugrok a közelmúltra. Fél éve lettem egyedülálló egy olyan kapcsolat után, ami eddigi életem messze legrosszabb szakításával zárult, mert már jegyespár voltunk, ráadásul megcsalt.

És megtudtam, hogy ez a régi szerelmem visszaköltözik Magyarországra, jövőre, rögtön év elején. Csak idén végéig marad kinn. És azt is fixen tudom, hogy egyedülálló, mert neki is volt egy komolyabb kapcsolata kinn, ami véget ért most ősszel. Mindezt közös ismerőstől tudom, nem tőle személyesen. Vele kb. 5 éve nem beszéltem, de ismerősök vagyunk Facebookon.

És az a kérdésem, hogy szerintetek lenn értelme visszaköltözése után randizni vele? Elvégre mi sose voltunk rosszban, anno nem azért szakítottunk, mert nem működtünk. Nekünk meg teljesen tiszta lapunk van.

Ami ellene szól, hogy ki tudja mennyit változunk, lehet meg kéne hagyni az egészet szép emléknek. Akkor még szinte gyerekek voltunk, naiv szerelmes fiatalok, rózsaszín ködben. Olyan szép kapcoslatunk volt, még ha rövid is, mint valami szerelmes dal. Lehet csak tönkretenné egy mostani randi az egész emléket. És ez me6g a kisebbik ellenérv. A nagyobb, hogy neki már van két gyermeke, ikrek. Egy fiú és egy lány, de nem annyira hasonlítanak egymásra, gondolom két petéjű ikrek. Kb. ovis, vagy maximum 1. osztályos tanulók lehetnek. És az még nem tiszta nekem, velük mi lesz. Jönnek Magyarországra, vagy maradnak Németországban az anyjukkal? Meg nem is tudom, nem akarom az egész családi drámát, hisz ez a férfi ugye házas, és mostanság válnak el a nőtől. Én nem tudom mi lenne, ha mondjuk randiznánk, de még közben egy válási folyamat menne nála... Rengeteg minden szól ellene, bonyolult lenne pont vele ismerkedni.

De közben meg vagyom is rá, vágyom megtudni, mi történt vele, vágyom megtudni, mennyit változott, stb.

Szerintetek hagyjam a fenébe, és maradjon meg az egész szép emléknek, vagy igenis januárban kezdeményezzek randevút?

Ó, igen. Az elutasításról nem is beszélve, lehet simán, hogy én kezdeményezek, ő meg nem akar most kapcsolatot, ilyesmi. Vagy én nem kellek neki. De amúgy szerintem, és ez csak tipp, de szerintem ha mindketten egyedülállóak vagyunk, akkor ő fixen benne lenne egy randiban velem. Szerintem abszolút nyitott lenne, aztán majd elválik, megvan-e még mindig a szimpátia.