A férfiak nem szeretik az erős nőket?

Még a munkahelyen se csipázzák a főnököket, saját kégliben meg aztán pláne.

Kontrolláljon valaki mást, de ne engem.

Mai felfogás szerint a férfiaknak kell egyenlőnek lenni, ha a nő egyenlőbb, az rendben van...

Háhogyne.

Nos a FÉRFIAK szeretik.

Te gondolom FÉRFIT keresel, de elárulok egy titkot, a FÉRFI, az nem attól lesz FÉRFI, amit ti nők gondoltok/elvártok.

Azaz a FÉRFI, az nem attól FÉRFI, hogy 185+ centi, kockás a hasa, 35 alatti, 3 diplomája van, 32 milliós kocsija van, vagy hajlandó elvenni és csinálni neked 3 kölyköt.

Dehogynem szeretik. A vergődő nőket nem szeretik, akiknek bizonyítási kényszerük van és nem bírnak létezni sem anélkül, hogy ezt az erős nő szerepet játszanák és hangoztatnák...

Többdiplomás (mérnök), jó egzisztenciával rendelkező, sportoló és érdekes hobbikat űző, sikeres nő vagyok. Sosem volt gondom ebből a baráti kapcsolataimban sem és a párkapcsolatomban sem. Vannak barátnőim mindenféle rétegből, olyanok is, mint én és olyanok is, akik cukik és egyszerűek. Nekem ők jelentik a mércét, ha ők nem tartják soknak, ahogy a hivatásom vagy az eredményeim miatt viselkedek, akkor valamit jól csinálok. És a férjem is elég őszinte, elmondaná, ha frusztrálná ez... Van pár ilyen "atyaisten" az ismeretségi körben, elég jól látni kívülállóként, hogy mire harapnak rá az emberek azoknál, akiket egy önelégült ripacsnak/pitsának tartanak. Van egy férfi ismerősöm például, ő is diploma szindrómás, 6 éve végzett már, de még mindig az egyetemi köreiben eltanult szlenget meg belsős poénokat nyomatja és arról nosztalgiázik, hogy milyen istenkirályok voltak. Meg hogy neki *ugye* van papírja meg ezt tudja meg azt tudja meg milyen ügyes meg mennyit keres. Na, ilyenkor szoktak a nem diplomás ismerőseim rám nézni és megnyugodni, hogy én is forgatom a szemem, miközben hallgatom a napi "csak hogy emlékeztesselek titeket, ki és mi vagyok" adagot... Nem az erős nőkkel/diplomásokkal/vezetőkkel van baj, hanem azzal, hogy nem tudtok kimászni ebből a szerepből és folyamatosan ezzel legyezgetitek magatokat, folyamatosan szakmáztok vagy az eredményeitekkel jöttök, nem lehet semmiről úgy beszélni, hogy az szórakoztató legyen, mert valahogy folyamatosan kilyukadunk oda, hogy az illető miket tud, mennyire király és ha szerencsénk van, nem kezd el szakmázni is. Legyetek már emberek, merjetek már esendőek, emberiek lenni a barátaitok között vagy ha randizni mentek, könyörgöm! Beszéljetek érzésekről, filmekről, kajákról, "butus" dolgokról, mémekről, poénkodjatok, foglalkozzatok kicsit azzal a világgal, amiből kimaradtatok a munkátok, az edzéseitek, a tanulmányaitok meg a többi hangzatos dolog miatt... Tudom, miről beszélek, mert mikor kikerültem az egyetemről és a tanulok-dolgozom-edzek-alszom mókuskerék kicsit fellazult, nekem is nehéz volt nem ezekről beszélni mindenkinek, hanem elmenni, megenni egy sütit anélkül, hogy eljátszanám, hogy értek a gasztróhoz, elmenni egy múzeumba anélkül, hogy úgy tennék, mintha annyira művelt lennék, mert félek, hogy valaki hiteltelennek vagy hülyének tart, ha kikapcsolódok és nem pörög az agyam maximumon. Tudom, hogy sokan ahhoz szoktunk, hogy mindenre okos választ adjunk, de ez egy hétköznapi szituációban inkább ellenszenvessé és/vagy unalmassá teszi az embert. Sosem felejtem el, mikor két pedagógus utazott mellettem a vonaton a diákjaival és próbálták előadni magukat, hogy megmaradjon a tanár imázs. Annyira kellemetlen volt az egész még számomra is, hogy bizonyítani akarják, hogy ők a budai elit (pedig valószínűleg nem ez volt a cél), hogy már az ablak felé nézve fintorogtam azokon az okoskodó beszélgetéseken és abszolút fölösleges évszámpuffogtatásokon meg a lakóhelyük folyamatos felemlegetésén.

Én bírnám, kedvelném őket, de tudom, magamról, hogy keresztbe lenyelnének, így nem lennék számukra se érdekes, se fontos.

Az erős nők mindig végletesek: vagy nem jó nekik senki sem, vagy őket nem tudja senki sem elviselni.

Pedig kár értük...

6-os jól írja. A határozottság, szókimondás. Ez nagyon könnyen átbillenhet szarkazmusba. Tisztán kommunikálás: röviden, tömören, határozottan? Hangszín?

Ez nem igazán nőies, ez már férfiasan katonás, ami nagyon taszító!

"pedig igyekeztem figyelmes, törődő, tisztán kommunikáló lenni."

-Ezt ne! A figyelmesség és a törődés határai szélesek. Apró figyelmesség, apró törődés teljesen rendben van, de soha nem szabad túlzásba vinni!