Első randin a fiú csak magáról beszélt, storyzgatott. Rólam szinte semmit se kérdezett, én meg kérdezhettem mert érdekel. Ezek szerint őt ennyire nem?

Lehet Egoista.

Előtte sem kèrdezett?

Sok ilyen van. Egy próbát tennék, hogy szembesítem ezzel, és ha nem változik semmi, kuka.

Ha változik, akkor is több alkalmon keresztül kellene látnom. Ha csak muszájból érdeklődik, azt látod, akkor megette a fene.

Egyébként nem is èrtem. Randi előtt sem érdeklődött? Az azért feltűnik.

Valószínűleg énközpontú. Hány éves? Mi a csillagjegye?

Lehet önértékelési zavara van - talán azért is mert egyetlen gyermek lehet. Ami túlzott ingerszegénységet is tud jelenteni.

Esetleg az unokatestvéreivel összehasonlították és ezért érzi frusztrálva magát. Sok minden lehet a háttérben.

Szülők elhanyagolhatták érzelmileg, rossz példát látott a házasságra/élettársi kapcsolatra. Milyenek a családi körülményei?

Én megértelek, hogy hosszú távon esetleg nem akarsz lelki szemetesláda lenni. (Nekem is vannak hasonló férfi ismerőseim. Kénytelen vagyok tűrni a szóáradatukat. Sokat segítenek amúgy barátilag, a szívüket-lelküket kitennék értem.)

Ráadásul egyházi körökben forgok és főleg a római katolikus egyházban igen sok a lelkileg/vallásilag sérült ember - elsősorban férfiak, de nők is akadnak ezen a területen.

Aki csak beszél és beszél, az általában azért teszi ezt, mert így magánál tartja a kontrollt, ezzel elkerülve, hogy a másik ember átvehesse a beszélgetés fonalát, s így olyan témákat hozzon fel, amely számára kínos vagy amelyhez nem tud hozzászólni és megszégyenül. Más szóval a srác szorongó természetű, s a be nem álló dumájával próbálja elkerülni, hogy zavarba jöjjön és leégjen előtted. Egy első randin egyetlen jól irányzott kérdéssel kínos helyzetbe lehet hozni a másik embert. Pl. ha megkérdeznéd tőle, hogy milyen könyveket szeret olvasni, és ő igazából sosem olvas, akkor vagy hazudnia kellene, a gyors lebukás veszélyével, vagy szégyenkezve bevallania az igazságot.

Számomra szinte biztos tehát, hogy a srác alacsony önbecsülésű, szorongó természetű, s az általa irányított egyoldalú dumálás egy elkerülő stratégia része, amellyel viszonylag kockázatmentesen ki lehet tölteni az időt. De a férfiak 80%-ának alacsony az önbecsülése, csak megpróbálja ezt valamilyen stratégiával takargatni, a férfiak és a nők előtt is. Nagyon kevés az olyan férfi, aki mások előtt fel meri vállalni a sebezhetőségét. A legtöbb férfi szerepjátékos, és alapvetően egy törékeny belsőre ráfestett mázat mutat magából kifelé. Ezt férfiként mondom neked.

#9 Amit a srácról írtál, abban lehet valami.

De ha a legtöbb férfi szerepjátékos, akkor honnan tudja egy nő, hogy kivel ismerkedik meg? Az írásod alapján egy jó színésszel? Ha a legtöbb férfi szerepet játszik, hogy elbűvöljön egy nőt, akkor nem önmagát adja? Akkor ki ő valójában?

Ez előbb vagy utóbb úgyis kiderül! Nem lehet szerepet játszani sokáig. Vagy azért, hogy egy férfi minél előbb becserkésszen egy nőt (mert már nagy p*na hiánya van) mindenre képes? Inkább felveszi azt a szerepet amit a nő látni akar, csak megkaphassa amit akar?

Ha össze is jönnek, előbb vagy utóbb szakítás lesz a vége, ha az elején már szerepjáték van (mindegy hogy nő vagy férfi csinálja ezt). Nem lenne egyszerűbb önmagunkat adni?

Kérdezem én ezt mint nő? :)