Tehetősebb emberek, a randizás melyik szakaszában közlitek anyagi helyzeteteket?

Én a férfi oldalról írom neked a választ. Nos, engem egy ismerkedés során nagyon nem érdekel az anyagi része. Persze, rákérdezek, hogy hol lakik, kivel, van autó, stb. de ez csupán egy érdeklődés a másik iránt és nem azért kérdezem, mert már össze is pakoltam a cuccom, hogy oda költözzem.

Másik iránti (én úgy hívom, természetes érdeklődés) körébe az anyagi dolgokról való érdeklődés belefér, de csak annyira, hogy ne legyen tolakodó.

Meghívások esetén viszont, ha én hívom meg, akkor én fizetek, hiszen meghívás. Az jól szokott esni, ha néha felajánlja, hogy most ő fizet és nem engedi kifizetni az adott meghívást. Nem szoktam engedni, de már volt olyan barátnőm, aki ragaszkodott hozzá.

A te esetedben nem folytatnám tovább az ismerkedést, mert már most olyan szintre süllyedt, amit jó most abba hagyni, mert később még rosszabb lesz. Ez csak javaslat.

Semmikor? Nem vagyok egy szerencsétlen balfasz, hogy az anyagi helyzetemmel hencegjek és degenerált sem, hogy úgy hozzam fel, mintha lenne egy gyerekem.

Az, hogy jól keresek, nem jelenti azt, hogy el is költöm, és az, hogy elköltöm, nem jelenti azt, hogy a másikra vagy számára hasznos dolgokra költöm.

Ellenzem a közös tulajdont és a teljes mértékben közös kasszát. Persze, kiváló partner vagyok, ha valamit közösen akarunk elérni, mint ahogy a legtöbb normális ember. Nem én leszek az, aki visszahúzza és igyekszem támogatni a praktikus dolgokban. De nem terveztem senkinek az anyja lenni. Az, hogy nem kell lemondanunk lehetőségekről és nem kell nélkülöznünk, nem jelenti azt, hogy nem felelünk anyagilag magunkért ugyanúgy a kapcsolatban. Támogatom a párom, mint minden valamire való partner, de egyenrangú felek vagyunk, egyenrangú feladatkörrel, amiből nem engedek.

Nem lesz a nevén a lakásom. Nem lesz a nevén az autóm. Nem vagyok egy görény, hogy ok nélkül kibasszam, de lényegében megtehetném, és ha megcsal, például meg is teszem. És semmit nem fog látni a pénzemből. Én is így kezelem az ő pénzét. Persze, kellemesebb együtt élni úgy, ha nem kell kuporogni, de ilyen szempontból nem számít, hogy mije van a másiknak, legfeljebb akkor, ha egy balek. De normális ember mellett senki sem fogja hozzácsapni a párja egyenlegét automatikusan a sajátjához,szóval jobb, ha mindenki azzal számol, hogy az a biztos, amit ő megkeres, a többi legfeljebb ajándék.

És mivel nem képezi a kapcsolatunk alapját a pénzem, nem fogok róla magamtól beszélni. Aki meg olyan, mint néhány rokonom, hogy amint megtudja, mennyit viszek haza, elkapatja magát, mert azt hiszi, neki bármi jár abból, az könnyen kívül találja magát. Ez nem jelenti azt, hogy nem adok szívesen. De nem szeretem, ha valaki természetesnek veszi, mert nem az.