Hogy viszonyultok az őszinteséghez,egyenességhez, taktikamentességhez ismerkedésnél?

Ismerkedem egy férfival,túl vagyunk jópár randin,le is feküdtünk egymással. Mindketten hosszú kapcsolatból szálltunk ki kb fél éve. Mikor elkezdtünk beszélgetni megegyeztünk, hogy csak ismerkedünk, semmi komoly,kellemes szabadidőpartnerség és nem sietünk sehová.

Két hete tart és azt vettük észre, hogy eléggé egymásra kattantunk, hiányzunk egymásnak, semmivel sem keres kevesebbszer mint én, figyelmes, kísérget,szóval rendesen nehéz külön lennünk.

Azt veszem észre ha írok neki valami bensőségeset, hogy de jó lenne most látni, lassan telik a nap nélküle és hasonlók azonnal reagál és úgy tűnik rímel az én hangulatomra,érzéseimre.

Míg így reagál ugye nem tart valami pszichotikus ragaszkodó nőnek? Úgy érzem ő is mondaná, csak neki valahogy nem jön ilyen könnyen. Ha nem érzek hamis hangot a válaszaiban, szavaiban el merjem engedni magam? Volt már párszor az életem során, hogy magamra maradtam az érzéseimmel, nem szeretnék csalódni.

Nektek ez szimpatikus lenne, ha nem nyálas, de őszinte egy nő, és tudomásotokra adná hol "tartatok"?