Mit csináljak?Nem tudtam elmenni a randira, most a lány meg folyton írogat és hol korhol, hol azt mondja, legyen vége. Én ezekre nem is tudok mit reagálni. Nem szándékosan mondtam le, csak közbejött egy megbeszélés, amit nem tudtam előre.

"te nem ismered ezt a foglalkozást, úgy tűnik."

De.

"És igen, ha egy ügyfélnek este 8 óra jó szerződéskötés, vagy adásvételi megbeszélés szempontjából, akkor hozzá kell igazodni."

Nem kell, hanem lehet. És nem aznap meg előtte nap közlik, hogy bocs, embertelen időpontban érek csak rá. Ne haragudj, de te komolyan azt gondolod, hogy rajtad kívül senki sem ért ehhez?

"Én nem vergődhetek, hogy nem lesz jó, lehetne máskor esetleg?"

De. Üzletkötésnél az időpontokat nem adják, hanem megbeszélik. Kölcsönösen.

Egyébként, akkor nyugodtan üzletelgess csak így az álomvilágodban, a nő meg majd nem ad több időpontot neked...

Nekem a pasim biztosítási ügynök volt sokáig. Ő is az ügyfelekből élt, ha nem kötött a hónapban, akkor nem kapott pénzt. De soha nem pakolgatta velem a közös programokat.

Az üzletkötő nem egy kutya, hogy pattanjon mikor hívják. A megbeszéléseknek olyan időpontban kell zajlania, ami mindkét félnek jó. Nincs olyan, hogy csak az az egy időpont van. Nyilván mondjuk egy közeli rokonod temetését te sem mondtad volna le. Innen csak fontossági sorrend kérdése az egész. Neked nem fontos ez a csaj, mert simán pakolgatod a randit, ahelyett, hogy másik időpontot javasolnál a milliárdosból lett milliomosnak. Ezt senki nem fogja elfogadni. Koncentrálj a karrieredre egyelőre, ilyen életmód mellé tök felesleges egy csaj.

Teljesen jól írták az előttem szólók: prioritások vannak és az ügyfél is alkalmazkodjon.

Neadjisten ebben az esetben egy szombat déli ebéd közben is meg lehetett volna tárgyalni amit akar, ha a te péntek estéd szerinte szabad préda kellett volna, hogy legyen.

(Volt valakim (férj...), aki minden egyes családi programról elkésett a Munka miatt. Éjjel járt haza a Munka miatt. Egész hétvégén fáradt, nyűgös és türelmetlen volt a Munka miatt.

Sajnos mielőtt gyerekünk lett volna, csak annyira volt munkamániás, mint én (erős közepes), de a baba után egészen elborult az agya. Puffogott, mert fontos tréninget kellett otthagynia, hogy hazahozhasson minket a kórházból, és sokáig tartott, míg a sok cuccot mind lehurcolta az autóba, kifizette az alapítványi szobát. Ahogy a gyereket a kiságyba betettük, vissza is rohant a tréningre....

Nem vagyunk már együtt. Ha ilyen vagy, neked párkapcsolat sem való, nemhogy később család.

A lány nem kicsit labilis, neki is terápia és önismeret kéne előbb, aztán egy normális kapcsolat egy törődő társsal. )