Hogyan képes valaki randira menni ismeretlenekkel?

A randik azért vannak, hogy MEGISMERJÜK a másikat, nem azért, hogy abban a pillanatban eldöntsük, hogy járunk. Csak azzal ellentétben, amit te csinálsz (valahol valamilyen módon spontán összeismerkedsz valakivel), ez célzott párkapcsolati szintű ismerkedés. Ergo itt célzottan lehet válogatni, megbeszélni fontos kérdéseket, amik párkapcsolatban számítanak (pl. gyerekvállalás, külföldre költözés, stb.), és így szelektálni. A randevúk mindig is erre voltak valók.

Én azért preferálom az ismerkedés ezen módját, mert sokkal nagyobb a merítés. Én pedig sajnos abba a táborba tartozom, aki nagyon-nagyon kevés férfiba tud igazán szerelmes lenni, és nem működik ez a megismered, megszereted. Vagy az első hosszan együtt töltött napon beleesek, mint részeg az árokba, vagy soha. Életemben összesen két ilyen férfivel találkoztam... abból az egyik tinderes, a másik spontán összeismerkedés volt. De ha előtte nem tinderezek, sosem ismerkedtem volna össze a másodikkal, aki amúgy a párom...

És amúgy először mindenki ismeretlen volt... a legjobb barátodra sem mondtad első pillanattól, hogy ő a legjobb barátod (kivéve nyilván, ha ovis korotoktól ismeritek egymást, mert ott azért másként működtek a dolgok).

Szerelem és a randizás két különböző dolog. Randizni nem csak szerelmesen lehet. A vonzzalom pár mp ejöhet ahogy írtam, akik hirtelen lesznek szerelmesek egy álképben lesznek azok, inkább idealizálnak. Ez általában biokémiai folyamatok hatása. Ha még ilyen emberrel nem találkoztál, aki egy hirtelen eufóriát vált ki, akkor nrm értheted.

Volt olyan ismerkedésem ahol ragyogtam, fülig érő mosollyal estem be az ágyba reggel 6-kor, pedig még kézfogás se volt annyira hatott a személyisége és szép is volt. Szimpla biokémia volt. Nem ismertem eleget, hogy tudjam, hogy hosszú párkapcsolat lesz e belőle, annyit tudtam, hogy akkor őt még ennél is jobban meg szeretném ismerni. (Persze elijesztettem utána, mert egy tapasztalatlan tökfilkó voltam, túlzottan romantikus, túl hamar, és azt félre 3rtette idealozálásnak, pedig csak jobban meg akartam ismerni ...

azert ne mossuk mar ossze a randizast a szerelemmel, kerdezo. ket kulon dologrol beszelsz a kerdesben meg a kommentedben.

ha valakivel randizom, az nem jelenti azt, hogy szerelmes vagyok bele. normal esetben ez ugy megy, hogy megismersz valakit (online vagy akarhol), ismerkedtek, randiztok es AZTAN vagy beleszeretsz vagy nem.

persze az is opcio, hogy van xy osztalytarsad/szomszedod, akibe szerelmes vagy regota es ugy kezdesz vele randizgatni, de szerintem ilyen a valosagban nem nagyon van.

Attól még, hogy kvázi idegennel randizok, akit két napja ismertem meg, nem leszek egyből szerelmes is. Ahogy a többiek mondják, a randikon ismerem meg alaposabban, annyira, hogy lássam, ebből lehet-e valami komolyabb is. Eleve már olyan hangulatban találkozunk, hogy az elősegítse a romantikus érzelmeket, szóval emiatt könnyebb elkülöníteni az érzéseket. Nekem. Számomra az a fura, hogy valakivel barátok vagytok már nemistudom, általános iskola óta, de aztán így röpke 15 év haverkodás után egyszer csak bumm, rájössz, hogy ő életed párja? Lehet, hogy én vagyok fura, de nekem az ellenkező nemű barátaimmal elképzelhetetlen lenne bármi többet kialakítani, ezért is "csak" barátok. Főleg 5-10-20 év után.

Mások vagyunk, szerintem egyikünk módszere sem jobb vagy rosszabb az ismerkedéshez, a lényeg az, hogy mindannyian megtaláljuk a hozzánk illő párt. Én a férjemmel kb két hetes ismeretség után bútoroztam össze, és hát nem vártam hónapokig a szexszel, az is biztos. Már lassan tíz éve együtt vagyunk és már gyerekünk is van. Az ismerkedés módja és sebessége (szerintem!) semmiben sem befolyásolja a kapcsolat minőségét és tartósságát. A lényeg csak annyi, hogy egymásra legyetek hangolva és ugyanúgy álljatok ehhez a kérdéshez.

Randi ismeretlennel: egy órát beszélgetünk egy kávézóban, iszunk egy üdítőt. Mint ismerkedés. Ehhez miért kéne szerelmesnek lenni...??

Majd a többedik találkozónál kerülhetünk közelebb meg lehet kapcsolat, szerelem.

Ismerőssel se vagytok se kapcsolatban, se szerelmesek, amikor először találkoztok.

De miért kell párként funkcionálni, amikor randizunk?

Amúgy én úgy szoktam, hogy beszélgetünk neten: ha ott szimpatikus az illető, gördülékenyen megy a beszélgetés, jókat nevetünk, stb., vagyis olyan embernek tűnik, akivel úgy érzem, megéri találkozni, megismerni, akkor találkozunk pár nap- egy hét múlva.

Az első randira így azért nem full ismeretlenként megyünk, tudunk egymásról már pár dolgot, tudunk közös pontokat, stb. Beülünk valahova 1 órára, megnézzük, hogy ugyanolyan gördülékenyen megy-e, mint neten, tetszünk-e élőben is a másiknak, stb., ergo van-e értelme folytatni. Ha igen, akkor tovább tart a randi, elmegyünk szabadulószobába vagy valahova, ahol élményeket gyűjtünk, esetleg sétálunk tovább, ha annyira belemélyedük a beszélgetésbe.

Ha minden nagyon jól megy, egymásra hangolódunk, akkor jön a következő randi, és egyre közelebb kerülünk egymáshoz.