Ha egyedülálló vagyok "muszáj" randizni az emberek szerint? Vagy miért csinálja ezt velem a legjobb barátnőm?

Nincs kapcsolatom, már évek óta. A szakítás után, akartam újat, vágytam valakire. De most pont nem. Megtanultam boldognak lenni egyedül (is).

Most a barátnőm párja megismert valakit, aki velem egyidős és elmondás alapján kedves, rendes, humoros, stb. Először csak megemlítette, hogy van ez a fiú. Akkor poénnak fogtam fel. De aztán barátnőmmel együtt leszerveztek egy randit. NEM MONDTÁK HOGY MUSZÁJ MENNEM. De összehozták és rajtam áll, mert a fiú akarja.

Nincs barátom ez tény. De annyira mondják, hogy menjek el. De én egyértelműen nem akarok. Mondtam is nekik. De valamiért folyamatosan azt erőltetik, hogy egy próbát megér. De miért? Miért muszáj szingliként próbálkozni? Bűn az emberek szemében egyedül lenni? Ettől az állapottól menekülni kell? Vagy legalábbis próbálkozni? Teljesen úgy próbálnak beállítani, mintha nem lennék normális, mert nem akarok párt, "még megpróbálni sem". Baj van velem?

Férfiak gyakran próbálkoznak nálam, de nem vagyok olyan, aki próbálkozik össze-vissza. A tartós kapcsolatokat szeretem inkább.

Igazuk van? Nem vagyok normális, amiért ki akarom ezt most hagyni? Miérz csinálnak úgy, mintha ez lenne az utolsó esélyem egy kapcsolatra? Miért ennyire erőszakosak?