Hogyan lehetne menjek oda hozzá?

Klasszikus probléma igazából: van egy lány, aki tetszik, de fogalmam sincs, hogy szólítsam meg. Mármint egyáltalán hogy menjek oda hozzá, másrészt ha oda is megyek, mit beszéljek vele? Ugyanazon a helyen, egy egyébként halál laza gyárban dolgozunk, de ez nem sokat segít, mert bár az én területemen egész nap totál ráérünk beszélgetni a kollégákkal és gyár ide, több műszak oda, ilyen tinglitangli, semmittevős melóhelyem még az életben nem volt, az ő területe viszont hiába van tőlünk úgy max 15 méterre, azonnal ott teremne valami önjelölt nagytudású (mármint tényleg, nem is főnök, hanem valami magát önkéntes rendőrnek gondoló kollegina) cirka másfél mondat után, aki leállítana minket - nem beszélve arról, hogy ilyen szintű pletykafészket, mint az a hely, még nem láttam. Na meg... kis híján semmi kapcsolatunk az ő részlegükkel egy nagyjából kétóránkénti 5 másodperces sétát leszámítva, így aztán megindokolni sem tudnám, hogy mi a kutykuruttyomat keresek ott.

Egy a témába beavatott kolléganőtől a múltkor kaptam segítséget, ő baromi jó fej volt és elintézte nekem, hogy én vigyek oda a kiscsajhoz egy papírt. Viszont itt jön a következő probléma. Pár mondatot beszéltünk, már abból is kiderült, hogy egy rettenetesen félénk lány, és egyáltalán nem lepődnék meg rajta, ha kiderülne, hogy határeset(?) szociális fóbiája van. Próbáltam a lehető legkedvesebb lenni vele, végig mosolyogva, a szavaimat megválogatva, de szinte reszketett szegényke. Még ha oda is tudnék hozzá menni: mit mondjak neki, hogy azt ne vegye letámadásnak?

A szünet szintén nem játszik, egyrészt nem egy időben megyünk, másrészt van egy hozzá hasonló természetű kolléganő, vele szokott kijárni. A dohányzó persze megint egy olyan hely, ahol könnyű beszédbe elegyedni másokkal, de ez megint kiesik mindkettőnk számára.

Két ötlet merült fel bennem. Amikor oda kell menni az ő területére egy alkatrészért (ez az, ami nagyjából kétóránként egyszer zajlik le), csak annyit kérdezni tőle, milyen napja van, hogy van, és a többi. Na most ez viszont így, hogy tulajdonképp totál idegenek vagyunk és nem tudunk szinte semmit egymásról, nagyon visszatetsző, és én is gyűlöltem világéletemben az ilyen semmitmondó small talkot. Ha hozzám jön ide valaki (korra, nemre való tekintet nélkül) és hozzám vágja ezt a tartalmatlan kérdést, aminél komolyan jobb a kínos csend is - nos, erre én se tudok mit mondani.

A másik verzió, hogy ráírok Messengeren. Mondjuk két totál introvertált embernek ez lenne a legcélravezetőbb szerintem, sőt, mindenki ezt tanácsolta kollégák és a környezetemben élők közt is - na de mégis, hogy néz már ki, hogy pár méterre vagyunk egymástól, és mégis inkább ráírok úgy, hogy esélyes, hogy még a nevemet se tudja? :D Na meg mit írjak neki, ami nem túl direkt és nem nyomulós?

Tudom, hosszú a kifejtés, bocsi, de a "pfhúbzmeg... hát fogalmam sincs"-nél konstruktívabb választ még ismerősi körből nem kaptam a problémafelvetésemre, így sajnos muszáj voltam viszonylag részletesen körülírni a témát.