Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan lehetne menjek oda hozzá?
Klasszikus probléma igazából: van egy lány, aki tetszik, de fogalmam sincs, hogy szólítsam meg. Mármint egyáltalán hogy menjek oda hozzá, másrészt ha oda is megyek, mit beszéljek vele? Ugyanazon a helyen, egy egyébként halál laza gyárban dolgozunk, de ez nem sokat segít, mert bár az én területemen egész nap totál ráérünk beszélgetni a kollégákkal és gyár ide, több műszak oda, ilyen tinglitangli, semmittevős melóhelyem még az életben nem volt, az ő területe viszont hiába van tőlünk úgy max 15 méterre, azonnal ott teremne valami önjelölt nagytudású (mármint tényleg, nem is főnök, hanem valami magát önkéntes rendőrnek gondoló kollegina) cirka másfél mondat után, aki leállítana minket - nem beszélve arról, hogy ilyen szintű pletykafészket, mint az a hely, még nem láttam. Na meg... kis híján semmi kapcsolatunk az ő részlegükkel egy nagyjából kétóránkénti 5 másodperces sétát leszámítva, így aztán megindokolni sem tudnám, hogy mi a kutykuruttyomat keresek ott.
Egy a témába beavatott kolléganőtől a múltkor kaptam segítséget, ő baromi jó fej volt és elintézte nekem, hogy én vigyek oda a kiscsajhoz egy papírt. Viszont itt jön a következő probléma. Pár mondatot beszéltünk, már abból is kiderült, hogy egy rettenetesen félénk lány, és egyáltalán nem lepődnék meg rajta, ha kiderülne, hogy határeset(?) szociális fóbiája van. Próbáltam a lehető legkedvesebb lenni vele, végig mosolyogva, a szavaimat megválogatva, de szinte reszketett szegényke. Még ha oda is tudnék hozzá menni: mit mondjak neki, hogy azt ne vegye letámadásnak?
A szünet szintén nem játszik, egyrészt nem egy időben megyünk, másrészt van egy hozzá hasonló természetű kolléganő, vele szokott kijárni. A dohányzó persze megint egy olyan hely, ahol könnyű beszédbe elegyedni másokkal, de ez megint kiesik mindkettőnk számára.
Két ötlet merült fel bennem. Amikor oda kell menni az ő területére egy alkatrészért (ez az, ami nagyjából kétóránként egyszer zajlik le), csak annyit kérdezni tőle, milyen napja van, hogy van, és a többi. Na most ez viszont így, hogy tulajdonképp totál idegenek vagyunk és nem tudunk szinte semmit egymásról, nagyon visszatetsző, és én is gyűlöltem világéletemben az ilyen semmitmondó small talkot. Ha hozzám jön ide valaki (korra, nemre való tekintet nélkül) és hozzám vágja ezt a tartalmatlan kérdést, aminél komolyan jobb a kínos csend is - nos, erre én se tudok mit mondani.
A másik verzió, hogy ráírok Messengeren. Mondjuk két totál introvertált embernek ez lenne a legcélravezetőbb szerintem, sőt, mindenki ezt tanácsolta kollégák és a környezetemben élők közt is - na de mégis, hogy néz már ki, hogy pár méterre vagyunk egymástól, és mégis inkább ráírok úgy, hogy esélyes, hogy még a nevemet se tudja? :D Na meg mit írjak neki, ami nem túl direkt és nem nyomulós?
Tudom, hosszú a kifejtés, bocsi, de a "pfhúbzmeg... hát fogalmam sincs"-nél konstruktívabb választ még ismerősi körből nem kaptam a problémafelvetésemre, így sajnos muszáj voltam viszonylag részletesen körülírni a témát.
válasza:
válasza:@2
Én autóval vagyok, ő meg hol busszal, hol biciklivel, de amúgy nekem is eszembe jutott és nem lenne rossz ötlet, hogy kifele menet megszólítom. Na de megint felmerül a már megfogalmazott kérdés: mit mondok neki? Egyáltalán megismerne? Tisztatéri gyártósoron köpenyben és hajhálóban van mindenki, és oké, hogy én megismerem őt, de ő, főleg viszonylag újként, még szerintem az emberek 80%-át talán meg sem ismeri. Vagy visszautaljak arra, ahogy odavittem neki a papírt? Eh, arról is mit mondjak, meg tán el is felejtette azóta... És a legfontosabb az, hogy tényleg félek, hogy megijeszteném már csak a puszta jelenlétemmel is, mert akármennyire nem is vagyok jó emberismerő, rajta még én is azonnal látom, hogy mennyire fél másoktól. Amúgy köszönöm a választ!
@3
Ha tudnám, hogy kell felkelteni a figyelmét, szerinted nem tettem volna már meg? :D Egyébként bár nem tűnik hülyeségnek, amit írsz, nem vagyok biztos abban, hogy tényleg értem is. Abban a 15 másodpercnyi kontaktban meséljek neki csak úgy a hobbimról, vagy micsoda? Ez elsődlegesen arra a mondatra vonatkozóan kérdezem, hogy: "Valami olyan dolog, amiben magabiztos vagy es onazonos es remenykedsz benne, hogy ez nala is betalal." Sajnos még a közvetlen kolléganőitől se tudtam meg róla sok mindent egyébként, mivel nagyon nehezen nyílik meg, így még talán ők se ismernek vele kapcsolatosan a nevén kívül.
válasza:@5
Á, értem már, köszönöm! Ez a "véééééletlenül ő is pont ott van, micsoda meglepetés!" kategóriás beszélgetés megfordult a fejemben nekem is. :D Végtelenül bazári dolognak tartom ezt a felhangon beszélgetést, de szerintem ezen az úton már tudhat róla, hogy most csinálom a jogosítványt buszra, meg hogy elkezdtem hangszeren tanulni, illetve hogy eddig 16 kilót fogytam. Jó, aztán hogy ezek mennyire jelentenek egy nőnek úgy bármit is, azt már nem tudom, de legalább nem tűnik annyira hulla unalmasnak az életem, mint amilyen. A szerencsétlen külsőm persze túl nagy segítségemre nincs, így az egyetlen reményem, hogy ilyenekkel kompenzálni tudok majd. A papíros ötlet meg amilyen sablonos, annyira tűnik működőképesnek... hogy ez nem jutott eszembe?!
Egyébként meg kell hagyni, idáig afelé hajlok, hogy inkább ráírok, de aztán megint el lehet kezdeni agyalni azon, hogy mit írjak, főleg amikor még sose beszéltünk még érdemlegesen és amikor ennyire bizalmatlan mindenkivel. Vaaaagy, még egyszerűbb: inkább egyedül fogok megdögleni pár évtized múlva.
Kollégák unszolására ráírtam ma reggel Messengeren. A reakció? Semmi. Se a jelölésem nincs visszautasítva vagy megerősítve, se az üzenetemre nincs válasz. Tudjátok, mennyire gyűlölöm ezt, milyen szintű undorral kevert düh kap el, amikor hülyének vagyok nézve és emberszámba se vagyok véve? Amikor annyit nem érdemlek, hogy "bocs, nem"? Az az egy nyugtat, hogy ha élőben produkálom neki magamat, akkor is ugyanez lett volna. Nem mellesleg akiben ennyi gerinc nincs, azzal sokat nem vesztettem. Persze mindeközben ne legyek frusztrált, ne legyek dühös, mert "nem szabad". Phacomat, azt.
Nyilván benne van a pakliban, hogy reggel óta nem volt fent FB-on, de egy 20 év körüli kiscsaj esetében ez mennyire életszerű, főleg, amikor az app erőszakkal bombázza az ember telefonját értesítésekkel éjjel-nappal, bármi is történjen? Éjszakások leszünk ma, kíváncsi vagyok, odajön-e esetleg, vagy továbbra is úgy kezel, mintha szellem lennék.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!