Éreztétek már azt, hogy inkább elengednétek az ismerkedést, mert nem vagyok elég jók az ő szintjéhez? Megbántátok?

Velem nem volt még ilyen, és ha tanácsolhatok valamit, akkor ne szintekben gondolkodj, inkább abban, hogy a másik ember életstílusa, életszemlélete mennyire kompatibilis a tiéddel.

"Szint" tekintetében szerintem egyedül az intelligencia- és értelmi szint az, aminél a nagy eltérés gátolhatja a dolgokat. Pl. nekem 130 IQ-m van és két diplomám, szóval elég problémás lenne számomra mondjuk egy biztonsági őrrel vagy egy segédmunkás sráccal belekezdeni bármi komolyba. Nincs értelme hosszú távon.

Amúgy még nem nagyon találkoztam olyan pasival, aki "szintben" fölöttem lett volna. Olyannal viszont igen, akinek nem tetszettem és feladtam. Semmilyen szintkülönbség nem volt, egyszerűen más volt az ízlése és ennyi.

Ne rakosgasd se magadat se másokat szintekre, mert nagyon hülyeség.

Megbántam! Később kiderült hogy ő is szeretett.

Aztán már késő volt,nem tudtam visszacsinálni.

Most van párja és gyerekük lesz. Ritkán találkozunk, de akkor mindig arra gondolok hogy mekkora hülye voltam. Van hogy azt álmodom hogy én vagyok mellette és a közös gyerekünket várja.