Ez mar túl erős nyomulás lenne?

Tetszik egy pasi, úgy érzem kölcsönös a szimpátia, keresi a társaságom, figyelmes és előzékeny velem, 2x összefutottunk véletlenül és 2 órás beszélgetések lettek belőle spontán, szóval úgy érzem van szikra, de egyrészt szerintem nem adtam elég biztos visszajelzést neki a közeledésére (mert nagyon zavarban voltam), másrészt talán ő sem akar túlnyomulni, nem hívott még el randizni...

Szeretnék visszajelzést adni neki, így arra gondoltam ha legközelebb összefutunk és beszélgetünk (és ha olyan lesz a helyzet), megkérdezem, hogy egyedülálló-e. Tudom, hogy az, de maga a kérdés gondolom elég egyértelmű kifejezése annak, hogy potenciális partnert látok benne és amúgy meg nem beszéltünk ilyen jellegű magánéleti dolgokról (sok másról igen).

A másik amire gondoltam, hogy (szintén ha olyan a helyzet) egyszerűen megmondom, hogy szívesen megismerném. Ez egy olyan kijelentés amire vagy pozitívan, vagy negatívan reagál, de rövidre lehetne zárni és ha értelmesen kezeljük a helyzetet, talán nem is olyan kínos utána (ha ő valamiért elutasítana).

A harmadik ami eszembe jutott, hogy kicsit incselkedve megkérdezem, hogy nem gondolt még rá, hogy randira hívjon? Habár ezt gondolom a leginkább kockázatosnak és reakciójától függően kínosan is elsülhet.

Szerintetek akár ezek közül, akár másképp, hogy tudássam vele, hogy nyitott vagyok felé, úgy, hogy megmaradjak női mivoltomban és ne én szedjem fel őt, ne vegyem át az irányítást?

28N