Meddig lehet azt kibírni/elviselni hogy a másik alig beszél magáról?

"Nekem meg ez nem a zárkózottság kategória, hanem vagy titkol valamit, vagy nem akar érzelmileg közel engedni magához"

Az miért fair, hogy a kapcsolatban neked kell kedvezni, mert ilyen képzelgéseid vannak, hogy titkolózik? Felnőttkorunkra rájövünk, hogy nem mindenki olyan, mint mi, az értelemesebbje nem várja el, hogy mások úgy viselkedjenek a kedvükért, ahogy amúgy nem.

Mondd meg neki, hogy neked ez nem pálya, és keress olyan párt, aki vidáman csacsog a nagyi tyúkszeméről.

Igen, egyenlőségjelet tehetünk aközé, hogy ha nem beszélek semmiről, akkor egy csodálatosan intelligens, magasan szárnyaló csodalény vagyok, aki nem ereszkedik le oda, hogy felesleges butaságokról beszéljen. :)))

Hát én is introvertált vagyok történetesen. És imádok beszélgetni. Az introvertáltság annyit jelent, hogy az illetőnek minden nap napi több órát MUSZÁJ egyedül lennie, mert így tudja feldolgozni a vele történteket, az ingereket. Nem pedig azt jelenti, hogy kuka és hallgat, mint a sír.

Kérdező, abban van igazság, hogy ha a párod nem úgy viselkedik, ahogy neked jó, akkor hagyd ott a fenébe. Ezt valószínű nem direkt csinálja, nem akar titkolni semmit, szimplán nincs mondanivalója.

Nekem is volt olyan exem, hogy órák hosszat elhallgatta (saját kérésére, örömmel), hogy pl. barátnőimről csacsogok, de magától nem mondott semmit. Hát sorry.

Egyébként még annyi, hogy egy kapcsolat szimmetrikus jó esetben, tehát minimum fura, hogy a Kérdező elmeséli (a párja kérésére), hogy mi történt vele aznap, stb. stb., de a pasi mélán hallgat.