Meddig lehet azt kibírni/elviselni hogy a másik alig beszél magáról?

Lehet csak olyan unalmasnak tartja a saját hétköznapjait hogy nem tud semmi olyat mondani amit érdekesnek tartanál.

Az a baj hogy pl én is ilyen vagyok. Pedig elvileg nem vagyok annyira uncsi mint gondolom.

Én is intro vagyok,sokszor falra mászok a "milyen napod volt" kérdésekről,de azért munkámat,családomat nem titkolom.

Vagy jó így neki és nem akar komolyabbat,vagy van neki más is.

Ülj le vele beszélgetni.

Hát akkor nézzetek meg egy olyan filmet, ami szól is valamiről és kérd meg (talán akár előre is), hogy beszélgessetek róla. Hátha mond vmit. Vagy hallgassatok zenét, kérd meg, hogy válasszon ő és hogy ő mit érez, vannak-e gondolatai, érzései közben, ha igen, mik.

Vagy kérdezd meg, hogy ha egy vadidegennel beszél telefonon, elképzeli-e, hogy hogy néz ki az illető. Vagy nem.

Tegyél fel sok-sok érdekes, izgalmas kérdést, bármiről, de persze nem nyomulva, hanem kedvesen, figyelmesen. Ha így sem mond semmit, akkor nem látnám értelmét a további ismerkedésnek.