Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Randiznátok lelkileg sérült emberrel?
Online ismertem meg egy 29 éves férfit, eddig kétszer találkoztunk. Már az első randin szóba került, hogy az általános iskolás éveiben sok bullynak volt a célpontja, gimnáziumban és egyetemen visszahúzódó volt és mér 2 éve pszichológushoz jár. Nyilván nem így zúdította rám, de összeraktam a beszélgetésből a részleteket. Alapvetően érezni rajta, hogy visszahúzódóbb típus, és korábban még nem volt párkapcsolatban sem (ez a rész engem nem zavar). Olyan érzésem van, hogy fél hogy megbántják, miközben ő maga sem hiszi el, hogy egy randinál többig jutott valakivel.
Néha azt éreztem, hogy mintha pszichológus lennék a beszélgetés közben, de ilyenkor észrevette és rögtön váltott.
Szóval a sok részletből összeraktam a képet és sokat gondolkozom. Igazából tényleg nagyon jól érzem magam, megértjük egymást, intelligenciában és érdeklődésben is hasonlóak vagyunk, de azért ez ott van a háttérben. Egyelőre úgy tűnik, hogy meglehet a későbbiekben a kémia, de például még alig értünk egymáshoz, és nekem kellenek az érintések és a csók is hogy tudjam, kiváltanak e belőlem valami pluszt. Ezért ebből a szempontból még nem tudom mit gondoljak, a harmadik randi meg már le van beszélve.
Ha rólatok lenne szó, mit tennétek? Lehet, hogy emiatt az egész nem működhet és felelősségem lesz a lelki sebeinek gyógyításában?
Randizni nem randiztam, de egy jó ideig volt egy ilyen ellenkező nemű barátom. Eleinte azt láttam, hogy ő mennyire "egyedi", és mennyi olyan dolog van (hobby, zenei ízlés), ami közös bennünk. Akkor még akár többet is el tudtam volna képzelni. DE! És most jön a nagybetűs DE!
Ahogy teltek a hónapok, egyre jobban nyilt meg, és napi szinten mást se hallgattam, hogy milyen szar minden, a munkája, a kollégák, a rendszer, ő maga, a külseje, az anyagi helyzete, a családja, a szomszédja, egyszóval minden szar volt. Persze az ember igyekszik segíteni, és ilyenkor jön az, hogy pszichológusnak érzed magad, és figylej! Jön az, hogy veled is baja lesz. Volt, hogy valamit nem úgy mondtam, ahogy ő azt elvárta, vagy elmondtam a véleményemet, egyből én voltam a rossz, ha pedig nem reagáltam a világfájdalmára, akkor meg biztos bajom van, mert nem beszélek. Ha dolgom volt, hisztizett, hogy nem is szóltam neki, hogy itt és itt vagyok, de közben ő meg szónélkül eltűnt. Ha szerettem volna ezeket a dolgokat megbeszélni, az elején még meg lehetett vele, késöbb már a magas lóról dobálózott, lekezelő lett.
Sokáig próbáltam megérteni, elfogadni, segíteni neki, de amikor azt vettem észre, hogy ahogy telik az idő, egyre fáradtabb, kiégettebb, boldogtalanabb lettem, elköszöntem tőle.
Sajnos én sokáig elviseltem ezt, de te ne ess ebbe a hibába. Ha tetszik neked, tűzz ki magadelé egy dátumot, és ha nem látot a pozitív változást, engedd el, mert akkor késöbb se fog már változni.
Tudom, az ilyen srácok cukik, mennek az ember után, bókolgatnak, de ennyi. Ez meg baromire kevés egy kiegyensúlyozott, boldog kapcsolathoz, amiben egyenrangúak a felek.
A leírás alapján én kezdenék vele, mert látszik, hogy nem direkt traktál ezzel, nem lelkiszemetesnek használ, dolgozik is rajta. Most pl. más ügyben, tehát nem párkapcsolati ismerkedés során, összeismerkedtem egy sráccal, kb. az első 5 mondatnában benne volt, hogy mennyire ki akarta csinálni az egyik tanára gimiben, és ez őt mennyire frusztrálja... na ilyennel nem jönnék össze, aki ilyenről kb. 3 perc ismeretség után elkezd nemhogy beszélni, hanem kismonológot tartani, és érezni rajta az elemi dühöt, ezzel nekem csak a gondom lenne.
Persze kapcsolat alatt szakítanék, ha azt érezném, hogy nem bízik bennem, tojáshéjon kell körülötte járkálni, mert a jogos, kulturált kritikát is sértésnek veszi stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!