Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Randiznátok lelkileg sérült emberrel?
Online ismertem meg egy 29 éves férfit, eddig kétszer találkoztunk. Már az első randin szóba került, hogy az általános iskolás éveiben sok bullynak volt a célpontja, gimnáziumban és egyetemen visszahúzódó volt és mér 2 éve pszichológushoz jár. Nyilván nem így zúdította rám, de összeraktam a beszélgetésből a részleteket. Alapvetően érezni rajta, hogy visszahúzódóbb típus, és korábban még nem volt párkapcsolatban sem (ez a rész engem nem zavar). Olyan érzésem van, hogy fél hogy megbántják, miközben ő maga sem hiszi el, hogy egy randinál többig jutott valakivel.
Néha azt éreztem, hogy mintha pszichológus lennék a beszélgetés közben, de ilyenkor észrevette és rögtön váltott.
Szóval a sok részletből összeraktam a képet és sokat gondolkozom. Igazából tényleg nagyon jól érzem magam, megértjük egymást, intelligenciában és érdeklődésben is hasonlóak vagyunk, de azért ez ott van a háttérben. Egyelőre úgy tűnik, hogy meglehet a későbbiekben a kémia, de például még alig értünk egymáshoz, és nekem kellenek az érintések és a csók is hogy tudjam, kiváltanak e belőlem valami pluszt. Ezért ebből a szempontból még nem tudom mit gondoljak, a harmadik randi meg már le van beszélve.
Ha rólatok lenne szó, mit tennétek? Lehet, hogy emiatt az egész nem működhet és felelősségem lesz a lelki sebeinek gyógyításában?
Az én barátom is ilyen volt, de mára már teljesen kicserélték, sokkal kiegyensúlyozottabb, mióta járunk.
Szóval szerintem ha szimpatikus és eltudod vele képzelni a kapcsolatot, adj neki egy esélyt.
Nekem is volt ilyen párom. Nem működött
Én annyira életvidám, optimista ember vagyok, hogy akárhogy próbáltam nem tudtam azonosulni vele.
Soha nem jött velem társaságba, nem akart a barátaimmal találkozni. Megpróbálta 1xer 2xer de feszélyezve érezte magát, ő jobban szeretett otthon lenni. Én nagyon társasági ember vagyok és nem az az otthonülős, és így hogy őt sehogy nem tudtam ezekre rá venni nem működött.
Az már csak hab a tortán, hogy hónapokig én is pszichológusnak éreztem magam. Minden második nap, ha nem minden nap, előröl kellett szinte kezdeni vele a beszélgetést, életet önteni belé, elmagyarázni neki, hogy szeretem, nem fogom megcsalni, nem kell az ördögöt a falra festeni stbstbstb
Kaptam egy nagy gyereket. Pár hónapig bírtam.
Első és utolsó ilyen kapcsolatom volt az biztos.
2 évig voltam egy ilyen sráccal
Hát nem tudom
Én nem azt tapasztaltam hogy hú de megbecsül meg figyel rám stb
Önbizalomhiánya miatt is borzasztó féltékeny volt
Napi 20 hívás
Mikor együtt éltünk akkor is
Barátokkal a találkozás nélküle szörnyű volt
Végig írogatott kivel vagyok mikor megyek miről beszélünk
Nem bízott magában ezáltal bennem sem
Nem beszélhettem férfiakka
Minden hímnemű barátom le kellett építenem mert manipulált
Könnyes szemekkel nézett rám mindig és bizonygatta mennyire szeret de neki ez fáj hogy férfi barátaim vannak és ne bántsam őt ezzel se semmi ilyesmivel mert őt sok sérelem érte régen és már nem akar csalódni.... Blablabla
És akkor nem beszélek arról hogy non stop készen kell állni arra hogy megértő pszichológus legyen az ember
És 1 évvel később már ott tartottam hogy úgy lehúzott hogy én sem akartam emberek közé menni...
Biztos vannak kivételek
De nekem nincs jó tapasztalatom
Maradok az életvidám, céltudatos férfiaknál
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!