Miért nem mondta el ezt apum? Bővebben lent.

Szólok, hosszú lesz. Előre is leszögezném, hogy én nem vagyok nagykorú, de a kérdés akikről szól nagykorúak. Ezért elnézést. Szóval kezdeném a legelején. Apummal élek, ő is nevelt egészen kiskorom óta, mivel anyum sajnos elveszítettük amikor születtem. Apu rengeteget dolgozik, és dolgozott, hogy mindenem meglegyen. Tényleg, egy szavam nem lehet. Mindent megkaptam egészen kicsi korom óta, és én voltam, illetve vagyok neki a mindene. Mivel neki elég rossz gyerekkora volt (verték a szülei, éhezett stb), ezért megfogadta, hogy ha lesz gyereke, akkor neki mindent meg fog adni. Ez így is volt, és a mai napig így van. Felnevelt becsülettel egymaga, egy nagyszerű apa, és a legjobb barátom is egyben. Viszont bármennyire is nagyszerű ember, a párkapcsolatok terén nincs szerencséje. Legalább is eddig azt hittem... Elég régóta egyedül van, és nem is igazán voltak kapcsolatai anyu után. Őt nagyon szerette... Volt olyan, hogy a nő választás elé állította: Vagy őt választja, vagy engem. Természetesen engem választott, mindig mindent feláldozott, csak hogy nekem jó legyen...:( Ami feltűnt, hogy a lakásban vannak vörös színű hajszálak (nekem fekete hajam van), illetve találtam egy női fésűt. Rákérdeztem nála, és azt mondta, hogy biztos az enyém, pedig nem, ilyen fésűm nincs is, azt tudnám.:D Később minden érhető lett, itt jön a lényeg: Kiderült, hogy az egyik "barátnőmmel" járnak össze. Azért tettem idézőjelbe, mert igazából nem a barátnőm, csak látásból ismerem, de egy baráti körben vagyunk. Párszor ő is volt itt nálunk, utána innen mentünk bulizni a haverokkal. Megtudtam, hogy ezen pár alkalommal figyelt fel apumra, bejelölte facen, rá irkált és elkezdődött a dolog. Már többször együtt is voltak, "barátnőm" oda van érte... Ez a lány eléggé szerencsétlen. Mindig menekül otthonról, az apja alkoholista, és bántja őt, meg a testvéreit, anyját amikor iszik. Egy eléggé lepusztult házban élnek... Egyébként nem bántásból írom ezt mielőtt ez jönne le, nem nézek le senkit, és soha nem is tenném!

Nos tehát a kérdésem... Miért nem mondta el ezt nekem apum? Nyilván felfogtam és meg is értettem volna, hogy 40-es éveiben járó férfinek is vannak szükségletei. Soha nem voltam ellene, hogy legyen valakije, sőt mindig biztattam, hogy társkeresőre regisztráljon, de nem. Ő a munkába menekült, és azt a képet mutatta, hogy ő a megtörhetetlen férfi... Természetesen ezt is elfogadom, és nem fogom firtatni. Ha bejönnek egymásnak, hajrá! :) Ami bánt, hogy nem volt őszinte velem, pedig azt hittem, hogy nincs titok köztünk. Nem tudom, hogy elmondjam-e neki, hogy bánt ez a dolog, hogy nem volt őszinte.

Köszönöm, aki elolvasta! Remélem erthető. Ha ez számít, én 16/l, a "barátnőm" 21/l, apum 44 éves.