Volt olyan, hogy valakinek a hiánya ébresztett rá, hogy mennyire fontos Neked?

Pl. ha akármilyen okból elengedtél valakit, de utólag rájöttél, hogy megbántad. Nálatok mi lett a vége?

Elküldtem egy lányt, mert azt éreztem, hogy most nem tudom megadni Neki, amire és ahogyan vágyik. Minden kapcsolatot megszüntettem vele emiatt, mert úgy gondoltam, hogy nem akarom a szívét fájdítani és mindig, akaratomon kívül, bántani. De nagyon hiányzik. És annyira írnék Neki, hogy szánom - bánom. Mit tegyek? Szerintetek megbocsátan? Veletek volt már ilyen?

Köszönöm a tanácsokat.