Szerintetek ez csak egy szar le rázó duma vagy igazat mondott a lány?

Pár év mulva is fiatalabb leszel nála szoval ezt az egészet nyugodtan felejtsd el :D

Nem ő a te embered

Szerintem kedvel, meg tetszel neki, csak pár év múlva lesz belőled kiforrott jó pasi. Nőként erre tippelek, erre gondolt.

Ha valaki abszolút nem jön be, annak nem mondjuk hogy pár év múlva összejöhetnénk.

Más kérdés hogy ezekből nem szokott lenni később semmi.

Én azt tudom elképzelni, hogy simán tetszhetsz neki, de 60km, gimi...

Biztos, hogy ez nem lenne akadàly, ha az élete árán is veled akarna lenni, de annyira azért nem akar, hogy utazgasson minden héten pl, és hát neked még jó pár év, mire összeköltöznél valakivel, kialakítanàl egy közös èletet.

Ez mind bonyodalom, akadàly. Van akinek ehhez nincs kedve már.

Bocs hogy ezt mondom, de ebben a korban a nők igencsak felfelé keresgélnek életkorilag.

Ettől függetlenül biztos igaz amit mondott.

Huhh, hát sajnálom.

Én is egyetemista lány vagyok és utasítottam vissza 2 gimis srácot is. Szerintem nem kamu duma, valóban így éreztem én is.

Az egyiket baráti társaságban ismertem meg, ő végzős volt, én elsőéves. Viszont az az egy év annyiban formált, hogy nem tudtam elképzelni vele már. Gimiben nem volt kapcsolatom, kimaradt az az idilli kamasz szerelem, amit annyira hiányoltam. És bármennyire is szerettem volna, vágytam arra az érzésre, de akkor már úgy éreztem, nem tudnám pótolni, mert teljesen másképp képzeltem már el egy kapcsolatot. Emellett nem is laktunk/tanultunk egy városban, macerás is lett volna. De bennem is ez volt, és neki is ezt mondtam, hogy majd megy nemsokára egyetemre, meglátja, egy új világ nyílik meg és biztos nagyon formálja őt is majd. És így is lett, egyetemisták vagyunk mindketten baráti társaságban továbbra is tartjuk a kapcsolatot. De már lett barátom (1 évvel idősebb, szóval kb egykorú), de nem is csak emiatt nem jönnék vele össze; láttam egyszer egy olyan helyzetben, amiben nagyon éretlenül viselkedett, és hiába a felnőttes filózgatás, elmélkedés, éreztem, hogy a valódi felnőttes gondolkodás, hozzáállás még messze van. De akkor, amikor elutasítottam, az volt bennem, hogy gimiben kamaszként, amikor még én is így laza próbálgatásként, céltalanul láttam a kapcsolatokat, akkor lehet, lett volna valami. Szóval ez jó kérdés, miért vágyunk rá, erre a tét nélküli, gondtalan felfedező kamasz kapcsolatra, miközben tudjuk, mégsem ez kell már. És nem azért választunk felfelé (már aki, én nem akarok sokkal idősebbet), mert hú de szexi egy idősebb test, hanem mert kell az az érettebb gondolkodás, a fiatalabbak fejben még nagyon gyerekek. Én is a lány és nő között vagyok, de egy kamasz fiú mellett anyaszerepben lennék, amit nem akarok. Pedig testileg nyilván jobban bejön a fiatal huszas, mint a harmincas.

Tehát az valid, hogy pár évvel később érhetsz fejben még, kilépsz a nagybetűs életbe, és már meglesz az a belső felelősségteljesség, felnőtt hozzáállás, amivel együtt már fel tud nézni rád, és az a 2 év már nem számít. De most különböző élethelyzetben számít. Mert nem a kor, a szám a lényeg, hanem az élethelyzet, élettapasztalat. Ez köztetek most a nagy különbség. De ugyanaz lenne, ha ő már dolgozna, te meg még egyetemen tanulnál.

Tehát én egy ilyet komolyan mondanék, hogy ha úgy hozza az élet, és valóban beérsz érettségben, akkor lehet majd valami. De tényleg nem mindegy, hogy jöttök össze, mikor, mert meghatározza a kapcsolat dinamikáját.