Hogy lehet, hogy valakivel annyi mindenben egyezünk, de..?

Én! Állandóan!

Ha megismerek valakit az első néhány alkalommal annyira várom a találkozást, beszélgetést, de idővel megunom. Megunom őt, a jelenlétét, a szövegét, a poénjait. Valami mindig kiábrándít és onnantól taszít, de nagyon.

Nagyon bosszantó, pedig szeretnék normális kapcsolatot kialakítani.

25N

Ezt a kettőt találtam, ami jól leírja:

[link]

[link]

#3-as vagyok.

Elolvastam, nem illik rám egyik sem.

Nem vagyok sem szorongó, mivel pontosan tudom az értékeimet és ez lehet egoistán fog hangozni, de hogy jó nő vagyok, vicces, okos, jó velem beszélgetni, a szex is szuper. Szóval amiatt nem aggódom, hogy a partnerem hagyna el bármikor is.

Sem elkerülően kötődő, nem alakítok ki egyéjszakásokat, nincs bajom az elköteleződéssel, én szeretnék hosszútávú kapcsolatot.

Viszont egyik pillanatról a másikra megundorodom a partneremtől, idegesít, minden rossz tulajdonsága egyszerre lebeg a szemem előtt. Képes vagyok hiper-szuper online beszélgetéseket megszakítani, csak mert a fiú valami hülyeséget beírt, próbált vicceskedni és félre ment...

Magamat kell kiismernem és utána partnert találni. Ezért most egyáltalán nem is keresgélek.