Hogyan ne legyek ideges?

Nem csak miattam fog eljönni persze, bár jövő hét pénteken találkoztunk volna és akkor még úgy lett volna hogy péntek reggel utazik haza aztán következő nap pedig vissza de lehet hogy elszámolta magát mert ugye csütörtökön mondta hogy pontosan mikor is fog jönni. Inkább a szüleit és a testvérét látogatja meg. Eleinte ő invitált engem hozzá csak hát egyrészt ez pont olyannak tűnt mintha csak egy éjszakára kellettem volna neki,(persze hogy nemet mondtam neki) másrészt pedig nekem túlságosan is messze lakik és az út is elég drága lett volna, meg persze nem utaztam volna összesen 8 órát, neki viszont ha jön akkor ugye a szüleinél tud aludni és így nem kell neki sem olyan sokat utaznia olyan rövid idő alatt. Aztán ugye 2 hete kérdeztem mikor telefonáltunk hogy akar e egyáltalán valamit tőlem és akkor hozta fel hogy 2 hét múlva jön és ha szabad vagyok akkor nem e lenne kedvem egy kávéra vagy valami. Nem mondta pontosan hogy egy randi lesz, szóval azt azóta sem igazán tudom.

Most még egyelőre nem izgulok, majd a találkozás előtti napon viszont nagyon ideges leszek az biztos. Nagyon nem tudom kiválasztani hogy mit vegyek fel mivel hogy egész idő alatt kint leszünk és mivel én nagyon fázós vagyok, főleg ilyen hidegben, ezért muszáj lesz a sapka, sál és kesztyú kombináció ami nem mindig divatos, de majd igyekszem. Viszont a magasabb sarkú csizma már egy biztos pont, hiszen iszonyatosan magas és nem akarom nagyon törpének érezni magam mellette.

Nem tudom hogy ezen a héten is megkíséreljek egy találkozás előtti telefonálást, utoljára se tudtunk sokmindenről beszélni és mint említettem, többnyire ő mesélt míg én hallgattam, nem tudok sokmindenről beszélni, na meg persze jó pár dolgot inkább személyes beszélgetésekre tartogatok.

Van még egy dolog ami kicsit megijeszt és bár egy kicsit féltékennyé tesz, mégpedig hogy nem én vagyok az egyedüli lány akivel beszél. Tudom hogy ebbe semmi beleszólásom sincs és normális hogy az ember több opciót is tartogat, viszont ez nagyon nem segít az önbizalmamnál. Ezt nem ő mondta viszont látom hogy bekövet olyan lányokat akik közelebb laknak hozzá és talán jobban is néznek ki, illetve a személyiségük alapján is lehet hogy közelebb érzi magát velük.

Na tehát, tegnap este felhívott mert szerettem volna vele valamit tisztázni, viszont addig se jutottam el mert 5 perc small talk után belekezdett abba amitől őszintén kicsit féltem. Azt mondta hogy ez az egész nála nem fog működni. Legfőképp arra fogta/ azzal indokolta hogy túl nagy a távolság és ha hazajön akkor is általában csak 2 napja van a családjára, a barátaira és akkor még velem is találkozna de az neki sok lenne. Mondtam hogy nekem akár csak egy óra is elég lenne, de mondta hogy nem akarja hogy azt a fél órát odautazzam az összvisz 1 órás találka miatt, és hogy ezt inkább megspórolja... Hát ott már nem igen tudtam mit mondjak. 2 hónap beszélgetés után az ember másban bízik/ másra vágyik mint amit most tőle kaptam.

Kérdeztem tőle hogy akkor most minden téren meg akarja e szakítani a kapcsolatot, erre mondta hogy azt nem akarja, viszont most nem tudom hogy akar e egyáltalán barátként vagy azt sem, mert ez az egész olyan hirtelen történt hogy köpni-nyelni nem tudtam. Most már lenne mit kérdeznem tőle, de azt most 1 nappal később nem akarom. Mondta hogy mivel utóbbi időszakban mindig én kezdeményeztem az elég idegesítő lehetett nekem, de mivel nagyon elfoglalt és nincs sok ideje ezért volt mikor el is felejtett. Mondta hogy nem velem van a gond (mindig ezt mondják de nem hiszem hogy ez az igazság), de ő neki most ez így nem igazán működne. Kérdeztem hogy ezt akarta e kedden is mondani (mivel hogy akkor is megcsörgetett más miatt, csak későn vettem észre) és mondta hogy már egy ideje benne volt a fejében hogy ezt el kell mondania... Mondta hogy ne legyek rá mérges és hogy tudja hogy az egész most nagyon szarul jöhet át.

Őszintén én azért 2 hét múlva ráírnák és megkérdezném hogy tényleg még egy esélyt se adna, mivel hogy kb akkor fog jönni (amit pár napja még elég bíztatóan írt!). 2 hónap beszélgetés után azért egy találka nem olyan nagy elvárás szerintem. Plusz lenne lehetőségem abba a városba is költözni ahol épp ő lakik szóval ha csak azzal van a gondja akkor azt meg lehetne oldani (bár nem tudom meddig tartana ha valami is összejönne) mert a sulim ugye vagy ott lenne ahova szeptembertől mennék, vagy egy másik helyen tőlem 3 órára és 3-4 órás távolság ugyan úgy megmaradna, viszont ha lát valamit ebben az egészben akkor nem adná fel ilyen könnyen meg minden. Említettem is neki hogy "Figyelj, ezt csak úgy mondom, de van rá lehetőség hogy ott lakjak mivel hogy az egyik suli ahova jelentkezhetnék is ott van" erre persze nem mondott semmit, csak hallgatott. Aztán mondtam hogy viszont a másik suliból már beszéltem pár tanárral és mondtam hogy nagyon szimpatikusak, azt is mondtam hogy mindegy melyik sulit választom mert mindkét helyen ismernék egy személyt, az egyiken őt, a másikon egy család barátot. Innentől kezdve valami olyasmit mondott ha jól emlékszem hogy akkor mindegy hogy hova megyek...

Nem voltam szomorú, sokkal inkább csalódott és ezt neki is elmondtam amire mondta hogy tudja és hogy sajnálja. Bennem még van egy cseppnyi remény, ameddig az él addig én biztos nem adom fel, barátként úgyse lenne szoros a kapcsolatunk szóval ha elcseszem nekem már az is mindegy (utalva ezzel arra hogy 2 hét múlva ráírok és megkérdezem amit akartam).

Mint látszik vagy ahogy olvasható, egy nagyon normális srácról van szó, mondta hogy ezt az egészet inkább telefonon mondja el mielőtt észrevenném hogy eltűnik, bár mondta hogy szó nélkül nem lép le (ezt még pár hete írta mert mondtam hogy mennyire nem szeretem ha azt teszik az emberek). Mondtam neki hogy ahogy látszik túl sokat várok el emberektől és hogy ez mindig csalódáshoz vezet, ami számomra mindig nehéz mivel mindenki azzal kezdi hogy "ez nem a te hibád..." pedig ezek után úgy érzem hogy igen. Szinte heti szinten telefonáltunk, bár viszont azt is megkérdezném hogy hogyha én nem vetettem volna fel hogy telefonáljunk, akkor lehet hogy ő magától nem hozta volna egyáltalán fel. Barátnőm is mondta hogy ha már egy ideje ezt el akarta nekem mondani, akkor miért nem mondta korábban, de jobb később mint soha, és ebben az esetben mindegy mikor mondja el, a lényeg az hogy elmondja.

Lehet azért van mert még elég fiatal (nem tudom hogy kifogásolta e a pár év korkülönbséget köztünk, tudtommal nem, pedig többször is feljött), vagy mert a személyiségünk is teljesen különböző, szinte föld és ég vagyunk, mégis szerintem elég jól kijöttünk egymással. Hasonlóak voltak a terveink a következő éveket nézve, több közös dolog is volt amit szerettünk vagy éppen nem szerettünk, egyetértettünk a dolgok többségében... Nem tudom hogy ő ezt hogyan látta, de én így, bár talán ezt is megkérdezem tőle ha válszol. Az fáj a legjobban hogy minden téren egyenlőre ő volt az igazi "álompasi" akire már régóta várok; családcentrikus, imádja a gyerekeket (igen pont ez előtt írtam hogy családcentrikus, de ez egy plusz pontot ér mert többször is említette őket, és mivel nagyon szeretem a gyerekeket amit amúgy tudott, ezért ez bennem nagyon megmaradt), kedves, őszinte, ami a szívén az a száján...

Na mindegy, a lényeg hogy nagyon hiányolni fogom a heti beszélgetéseinket, azt hogy amikor ír azt megmosolyogjam, hogy felvidított, megértett és hogy azt éreztette velem hogy szeretve vagyok. És így szépen a vége felé el is szomorkodtam :)