Miért ijedhetett meg csók után?

Sziasztok,

A következőről kérdeznélek titeket, hogy ti tapasztaltatok-e már ilyet, mi történhetett szerintetek? (próbálom tömören de így is rohadt hosszú)

Lány 22, én 27. Online ismertem meg, már online is egymásra hangolódtunk, közös téma, érdeklődés, értékrend megvolt. Aztán első randin is nagyon egy húron pendültünk, valahogy véletlenül megfogtuk egymás kezét és természetesnek vettük végül, így sétáltunk végig. Ölelkeztünk, sokat bókolt nekem pedig én vagyok a férfi ... sokat nevettünk, nagyon sokat érintettük egymást, természetes volt, mintha évek óta ismernénk egymást.

Másnap meg is beszéltük a következő talit.

2. randin előre készült, kérdezte milyen ízű teát szeretek, azzal készült +takaróval. Nagyon kis törékeny mégis többször jelezte, hogy ő régen súlyosabb volt, igyekszik formában tartani magát; "remélem látod rajtam?!", kérdezi nekem milyen lányok jönnek be, milyen smink. Ugye nem baj ha hozzámbújik - kérdezi. Sok nevetés megint, aztán hideg volt, mondom, ha nem érzi soknak, üljön az ölembe, kevésbé fázunk. Csillogtak a szemei, puszikat adott, majd viszonoztam neki és elcsattant a csók. Ő is utána mondta, hogy nagyon élvezett mindent.

De azért ha mással ismerkedek még, az hosszútávon zavarná őt, mert nem tudja, hogyan viszonyuljon hozzám. Elárulja, hogy ő egyszerre csak eggyel tud ismerkedni. Ez korrekt. Bevallottam, hogy mással is ismerkedtem chaten, de rajta kívül senkit nem hívtam el.

1hét múlva. 3. randin már olyan sminkkel jött, amiről tudta, hogy tetszik, "látod hogy kiemeltem a szemem?!", elmentünk az ikeaba, sokat ölelkeztünk megint itt ott eldőltünk, élvezte ha a derekánál magamhoz húzom vagy ha masszíroztam, rendszeresen a combomat érintette. Mintha már évek óta együtt lennénk... egyszer nem bírtam ki és egy eldugottabb helyen lehúztam a maszkját, magamhoz húztam és hevesen csókolóztunk. Azt is nagyon élvezte, minden érintést viszonzott.

Hazafele menet ölembe ültettem metrón, összebújtunk, egymás arcát érintettük maszkban, nózinkkal, és megsúgtam neki a fülébe hogy amúgy igaz hogy másokkal is ismerkedtem online, de azóta se hívtam el senki mást és már nem is akarok, főleg az első csókunk után, viccelődtem hogy keresztbe tett a többieknek ezzel, nevetett.

Majd sietősen elbúcsúztunk mert indult a busza.

Vizsgám is jött, és ezért nem akart zavarni, de közben valamiért rossz kedve lett. Megvárta a vizsgámat, nem akart keresztbetenni, és utána elmondta hogy minden tökéletes volt velem, álmodni se mert volna rólam, hogy valaki ilyen és ennyire közös minden. De valami rossz megérzése támadt és ez fojtogatja, és ő eddig azt tapasztalta, ha ilyen megérzése van, akkor az sosem sült ki jól, ezért nem akarja ezt rám erőltetni.

Megírtam neki szépen, hogy mennyi minden tetszett benne, rajta, vele stb, visszaidéztem ezt a pár napot, és hozzátettem a végén, hogy

"Ha igazán szívből megszeretünk valakit, akkor képesek vagyunk elengedni ha fél /nem akar maradni, bizonytalan.

Ha úgy érzed, hogy a döntésed után most jobban vagy, akkor jól döntöttél, és nekem ez számít."

Ez nagyon tetszett neki, és azt mondja, ő is ugyanígy jól érezte magát, de nem tudja mi a jó döntés, maradna mert tényleg annyira jó volt, de menne is a megérzése miatt és nem akar engem bántani a jövőben ha mégis igaz a megérzése. Ő már komolyan apa jelöltet keres, akivel leélheti az életét és nem akar engem megváratni, lehet napok kérdése, de időt se akar mondani, egyszerűen rossz érzése volt, és most a döntés után is rosszul érzi magát. De a levelemet többször el fogja olvasni mert nagyon szíven ütötte az írásom.

Elolvastam, majd nem reagáltam, dolgom volt. Majd elkezd többször írni, hogy sajnálja ha rosszul fogalmazott, nem akar bántani, nem akar rossz ember lenni, kérlek válaszolj stb virrasztott miattam, és megírtam neki, hogy inkább aludjon, ígérem holnap összeszedem a gondolataimat.

Majd másnap hosszabban megírtam, hogy a félelmei alaptalanok, és ha idővel jobban is fogja érezni magát a döntése után, az nem a döntésének a jósága miatt lesz, hanem az idő gyógyító erejének. Így hát én ezt lezártnak tekintem, nem fog visszafordulni, tudom. De szívemben őrzöm a csillogó tekintetét és nekem ez igaz volt mind, de nem tartom vissza.

Erre már nem válaszolt.

Nem tudom mi történhetett és az írásaiból se jöttem rá, hiába kérdeztem ő pedig türelmesen válaszolt mindig, mert nem akar kérdések között hagyni. Rossz megérzés, és ennyi, múltban már ezt megtanulta, és emiatt fél hogy bántani fog, nem akar emiatt egy hullámzó kapcsolatot rám erőltetni.

Meg hogy előző barátainál ilyen megérzés nem volt ... (érdekes, velük mégsem sikerült együttmaradnia ... )

Köszönöm ha elolvastátok és megosztjátok velem a tippjeiteket, tapasztalataitokat.

Nem tudom mi lehet vele, vagy hogy én mit tehetnék. Futni utána biztos nem futhatok, mert csak jobban elűzöm.