Mi volt a legkellemesebb/legromantikusabb/legváratlanabb randid?

a srác elvitt egy egykori víztoronyhoz és felmásztunk naplementét nézni.

másnap benne voltunk a délmagyarban valami “rómeó és júlia sztorival” és lezárták :D

visszagondolva elég felelőtlenek voltunk, de hatalmas közös élmény volt, és a legkedvesebb randi emlékem, pedig már eltelt lassan 3 év.

20/l

Random túra alkalmából megismertem a hegyre felfelé menet.

Lefelé már belezúgtam.

Még ismerkedtünk, amikor a srác csak annyit mondott, hogy öltözzek fel csinosan/elegánsan és hozzam magammal az útlevelem.

Egy szomszédos ország operaházába vitt el randizni, mert egyszer említettem neki, hogy nagy vágyam élőben látni egy operát. A randi végén hazavitt, majd az autóból egy hatalmas liliom csokrot vett elő (ez a kedvenc virágom).

Egyébként nem egy kőgazdag pasiról van szó, csak nagyon lovagiasan udvarolt. Sajnos nem lett a dologból semmi, nem volt még közöttünk a kémia.

4-es, na, ezért nem kell a nőknek mindenféle felesleges hülyeséget kitalálni első randira, meg elvinni ide oda, mert ha megvan a vonzalom akkor mindegy, ha meg nincs, akkor meg kidobott pénz, idő, és még hülyét is csináltál magadból.

Ilyen kaliberű odafigyelést csak az érdemel meg aki a párom, egy csaj akivel még csak randizok marhára nem. Én legalábbis így vagyok vele.

4# vagyok.

Ezzel a sráccal rengeteget beszélgettünk online és teljesen egy hullámhosszon voltunk. A fene se gondolta, hogy élőben mégsem fog működni.

1 hónapig találkozgattunk, addig a csillagos eget is lehozta nekem: megszervezett egy 500 km-es utat, mert az akkori kedvenc előadóm a szomszédos ország fővárosában tartott bulit, vagy karácsony este -15 fokban kocsikázott 100 km-t, hogy átadhassa nekem a kedvenc könyvem dedikált példányát ajándékba. Tényleg mesébe illő volt, de cseszhetem, ha fizikailag nem vonzódtunk egymáshoz (kölcsönösen).

És igen, inkább 5 sétálós/cukrászdás randi, mint 2 ilyen volumenű megmozdulás, mert azóta is rosszul érzem magam, hogy ő a szívét-lelkét beletette a hatalmas randiszervezésbe (bár soha nem kértem tőle) én viszont cserebé csak a társaságommal szolgálhattam és igazából azzal se igazán.

5 vagyok

Szerintem az ilyen srácoknak komoly önbecsülési gondjai vannak.

Nálunk úgy volt, hogy volt egy új informatikai újdonság, ezzel kapcsolatban pedig a fővárosban egy bemutató. Több tanárunkat érdekelte (fizika, matek, infó), így ők mentek, és a suli rendszergazdája is ment, egy fiatal, frissen végzett mérnök. És én is mehettem, mert egy diák mehetett, aki végzős, és az évfolyam legjobb tanulója, ez voltam én. Két személykocsival mentünk. Megnéztük, meghallgattuk, kérdeztünk is, érdekes volt nagyon. Aztán a tanárok kitalálták, hogy ne induljunk még vissza a városunkba, csak majd 2 óra múlva, addig szabad program Pesten. A fiatal rendszergazda srác (mint utólag elmondta), kinézett magának már induláskor. Így mellém szegődött, és lett egy spontán, váratlan/véletlen randink, kettesben sétáltunk, vettünk gyorskaját és egy padon megettük, dumáltunk, kávéztunk. Visszafelé már egymás mellett ültünk az egyik kocsi hátsó ülésén, a fejem a vállán volt, amikor elaludtam (néztek a tanárok).

Aztán pár év múlva, diploma után ő lett a férjem.

#4 vagyok.

Eszembe jutott még egy sztori: 2 hónapja jártam a pasival, amikor a barátnőmmel tengerre mentünk. Fülig szerelmes voltam, nem akartam a barátomat otthon hagyni még 2 hétre sem, tomboltak az érzelmek, de az utazás már le volt foglalva, így menni kellett.

Minden nap beszéltem a barátommal, amikor egyszer benyögte, hogy miért telefonálunk, beszélgessünk inkább személyesen. Sokáig tartott mire felfogtam, hogy tényleg ott van.

Kiderült, hogy titokban elment egy építkezésre dolgozni, hogy legyen elég benzinpénze és az egyik haverjával utánunk motoroztak. 1500 km tettek meg azért, hogy minél előbb láthasson.

Én már csak ilyen hősszerelmes, romantikus férfiakat fogok ki. :D